Ave, kedves Olvasóm! Remélem sikerült a múlt hónapban felkeltenem a figyelmét és ezúttal is velem tart. Utunkat a Colosseumnál szakítottuk meg az elmúlt alkalommal. Innen kiindulva folytatjuk most sétánkat az örök városba.

Elsőként a Capitolium dombjára látogatunk el. Róma egyik legősibb pontjánál vagyunk, mely egykoron a mindennapi élet zajától volt hangos. Ez volt a politikai élet színhelye, és persze itt állott a szentély mely Jupiter főistennek volt szentelve. A lépcsőkön felkaptatva a Piazza del Campidoglio térre érkezünk. A lépcső tetejére érve ne ijedjünk meg ha egy hatalmas lovas szobrot pillantunk meg. Nem a végzet pillanata érkezett el, hanem csak Marcus Aurelius tekintete szegeződik ránk Michelangelo jóvoltából. Az itt látható szobor csupán másolat, az eredeti a tér bal oldalán található Palazzo Nuovoban található további értékes szobrok társaságában. A tér másik oldalán a Palazzo dei Conservatori áll. Itt tekinthetjük meg a Róma legendájából ismert Romulust és Remust etető anyatigris szobrát. A politikai szerepet betöltő Palazzo Senatorio, azaz a Szenátus épülete előtt elhaladva balra hagyjuk el a teret a Santa Maria in Aracoeli templom felé. Róma újabb templomához értünk. Téved az, aki úgy gondolja, hogy minden templomot látott, ha egy templomot megtekintett. Nincs két egyforma, esetleg hasonló. A templom helyén már a VII. században szentély állt, a későbbiek folyamán bencés apátsággá alakult át. A kívülről kicsinek látszó és a környezetéből alig kitűnő templomot belülről 22 oszlop választja ketté, mennyezetét csodaszép freskók díszítik. Valóban szép a templom de a „java” még hátra van, menjünk hát tovább.

A templomból kilépve a Forum Romanumra irányul a tekintetünk. Császárok diadalívei, az oszlopcsarnokok torz sokasága, szentélyek megmaradt falai segítenek nekünk átérezni az egykori római élet mindennapjait. Magunk elé képzelhetjük, ahogy a római hadvezérek itt vonultak végig és ünnepeltették magukat egy-egy győztes csata után. Talán mindenki egyetért azzal, hogy Róma városa egy végtelen régészeti ásatási terület. Lépten nyomon eltűnt korok emlékeibe botlunk, modern házak falai közé beépítve vagy egyszerűen az utcán heverve. Mindezek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a Forum Romanum Olaszország „szfinxe” régészeti szempontból tekintve. Részletes „feltárására” rengeteg idő kell, amely nagyon kevés turistának adatik meg. Általában mindenki csak egy „mindent bele” városnézésre tud időt szakítani. Ha tehetjük váltsunk át régészbe, de ha nincs kedvünk hozzá menjünk tovább.

A történelem időkerekén nagyot ugorva, most II. Victor Emmanuel emlékművéhez látogatunk el. A hatalmas emlékmű az egyesített Olaszország királyának állít emléket, mely 1855-től 1911-ig épült. Meglátogathatjuk a Nemzet Oltárát és az ismeretlen katona sírját. Ha szerencsénk van épp láthatjuk az őrségváltást. Fegyveres matrózok vigyázzák az emlékművet és óvják a turisták esetleges tiszteletlen magatartásától.

Az emlékmű megtekintése után újra buszra szállunk és a következő megállóban, már egy másik államban szállunk le. Úti célunk ezúttal a Vatikán. A buszról leszállva már messziről körvonalazódik előttünk az oszlopokkal körbevett Szt Péter tér. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a helyen egy nem hívő is megrendül, magába száll és elgondolkodik. A hatalmas méretek mindenkit rádöbbentenek, hogy milyen kicsik is vagyunk, de milyen nagyságokat tudunk építeni. A tér közepén egy hatalmas kőobeliszk áll, mely az összes Rómában látható közül a legnagyobb. Tőle mindkét oldalon szimmetrikusan két kút helyezkedik el. Előttünk pedig, mint valami hatalmas díszlett magasodik maga a Szt Péter bazilika és a pápai rezidencia, ahonnan a pápa a miséit celebrálja. A bazilikába csak szigorú ellenőrzésen át juthatunk be. A Leonardo által tervezett ruhás őrök nem egyszerű biztonsági emberek, hanem a pápai hadsereg katonái. A katonák komoly kiképzés után kerülhetnek választás elé, makulátlan erkölcsi élettel kell rendelkezniük, emellett katolikus hitvallásúaknak kell, hogy legyenek.

A mai Szt. Péter bazilika helyén egykoron a Néró által létesített „Circo Vaticano” stadionja állt. Nagy valószínűséggel ezen a helyen végezték ki az apostolokat, annyi azonban bizonyos, hogy itt Pétert egy anonim sírba helyezték, csak a későbbiek folyamán jelölték meg a keresztények a sírját egy vörös fallal. Ma a sír a nagy oltár alatt található. A stadium megszüntetését és az első bazilika építtetését Constantinus császár kezdeményezte 315-ben. A Constantinus emelte bazilikát hosszú időn keresztül több, mint ezer éven át nem fejlesztette senki. Majd a XV. században kezdeményezték a felújítását, ám az olyan rossz állapotban volt, hogy felhagytak az eredeti tervvel és lebontva az épületet egy teljesen új bazilikát emeltek fel. Az építkezés százötven hosszú évig tartott. A templom építésekor Michelangelo már 72 éves volt, munkái mégis világhírűek. Ki ne hallott volna a Sixtuszi kápolnáról vagy a Híres Piétáról? A bazilika teljes befejezését azonban már nem érhette meg. Az épület belső kialakítása még lenyűgözőbb, mint a külső arculat szépségét hiába is próbálnám leírni ezt látni kell! Monumentalitását kifejezően elég csak annyit megjegyeznem, hogy 60.000 hívő befogadására képes. - Összehasonlítás végett a budapesti népcsarnok befogadóképessége 70.0000 fő - A bazilika közepén helyezkedik el a Bernini által tervezett 29 méter magas baldachin. A dóm pedig, amit Michelangelo tervezett 119 méterre magasodik az oltár felé, amelynél egyedül a pápa jogosult misét celebrálni. Élvezzünk ki minden egyes percet a templomok templomában sétálgatva. Azon a helyen vagyunk, ahol megannyi pápa és szent érintette lábával a padlózatot ahol járunk. Apropó padlózat, ne csak felfelé de a lábunk elé is nézzünk, ugyani a főoltártól kiindulva a 14 legnagyobb bazilika neve is fel van tüntetve a márványban. Érthető büszkeség töltötte el a szívem mikor az Esztergomi Bazilika méreteit olvashattam. Ne felejtsük el megtekinteni Michelangelo piétáját, amit 1972-ben egy vandál kalapáccsal próbált megsemmisíteni. Azóta a mű speciális üvegen keresztül tekinthető csak meg. Ha a bazilika minden részletét átjártuk már megtehetjük, hogy felsétálunk a kupola tetejére, hogy Vatikán államot felülről csodálhassuk meg. Aki azonban nem érzi magát testileg elég erősnek a lépcsők megmászáséhoz az megtekintheti a Vatikáni Múzeumot. Amit azonban minden látogatónak érdemes megtenni az, az, hogy feladjon egy levelet a Vatikáni postán helyi bélyeggel, amit aztán helyi bélyegzővel látnak el. Nagyélmény magunk részéről és még nagyobb élményt szerezhetünk annak, aki kapja.

Az állam az államban tett látogatásunk után keressük fel most Róma legszebb barokk terét a Piazza Navonat. Ha felülről lehetőségünk lenne letekinteni egy lóversenypálya formájó teret látnánk. Véletlenek pedig nincsenek. A téren egykoron Dominitianusz császár stadionja állt, ezért tehát az ovális kialakítás, ami 30.000 ülő néző befogadására alkalmas. A tér befogadóképességét mai napig megőrizte ám nem ülő, hanem álló vendégek részére. Itt rendezik meg ugyanis évente a hagyományos karácsonyi vásárt. A tér közepén Bernini csodálatos alkotása a Fontana dei Quattro Fiumi áll, vagyis a Négy folyő kútja, a Dunáé a Gangeszé, a Nílusé és a Rio Plataé. Közvetlenül a szökőkút hátterében a Santa Agnese in Agone XVII. század második feléből származó templom áll. Alkotója Borromini bernini riválisa volt. Bernini egyszer azt vallotta, hogy a szökőkút szobrai szért csukják be a szemüket, hogy ne lássák a templomot. Ez azonban nem igaz, ugyanis szökőkút két évvel a templom elkészülte előtt már állt. A teret a déli oldalon a Fontana del Moro irányában hagyjuk el.

Következő célpontunk a Pantheon, Róma talán legépebben megmaradt műemléke. Bár a bejárat felett Agrippa neve szerepel nem az ő idejéből, származik a ma látható szentély. Hadrianus császár ugyanis felújítatta az eredetit, feliratát azonban a történészek megtévesztésére nem változtatta. Az építészek számára ma is példaértékű az alkotás, amelyen egyetlen ablak sem kapott helyet mégis fény járja át a falakat a tetőszerkezeten hagyott 9 méter átmérőjű nyíláson keresztül. Ha pedig most azt gondolnánk, hogy eső esetén itt áll a víz hát ismét tévedünk. Kialakításakor arra is ügyeltek, hogy az esetlegesen beeső esővizet összegyűjtsék. A Pantheon egy a rengeteg „kötelező” látnivalók közül, amellyel tele van Róma. Most látogassunk el egy másik ilyen kevésbé jelentős, bár a Pantheonnal nem egy lapon említhető alkotáshoz, amely nem más, mint a Trevi kút.

A keskeny tér olyannyira zsúfolt a rengeteg turistától, hogy elsőre fel sem tűnik az amúgy gigantikus, két házfal közé beékelt szökőkút. Nevét az ide vezető három útról kapta. Nagyon érdekes, hogy a kút vízellátását a római kori vízvezetéken keresztül kapja. Tisztíttatását azonban csak 1991 óta megoldott. A hagyomány szerint, ha háttal állunk a kútnak és így egy érmét dobunk bele biztosítva van a következő látogatásunk Rómába. Ha pedig még egy érmét dobunk a fent leírtak szerint, akkor egy újabb kívánságunk teljesülhet. Figyelem csak kétszer, azaz 2x próbálkozhatunk semmi több! A gyönyörű barokk kút csodálása közben pedig nagyon vigyázzunk a „kútba dobálandóra”, ugyanis egész Rómában itt van a legtöbb zsebtolvaj. Mindenki kíváncsi, hogy mi történi e rengeteg érmével, amit a szökőkút nyel el. Egy részét a városnak adják, a külföldi pénzérméket pedig a vöröskeresztnek.

Sétánk végeztével nyújtsuk ki lábunkat és pihenjünk meg a rómaiak és a turisták által oly kedvelt Spanyol lépcső egyik fokán.

A beszámolót készítette: Séllei Lívia
A fényképeket készítette és a rovatot szerkeszti: Darin Sándor

Utazásunkért köszönetet mondunk a debreceni Grand Tours utazási irodának (www.grandtours.hu).