Tíz-húsz évvel ezelőtt alig akadt olyan utazni szerető magyar, akinek élménytárából kimaradt volna bulgária. Manapság azonban kevesen keressük fel a gyö-nyörű ortodox templomokat, s kevesen kóstolgatjuk a bolgár konyha rendkívül változatos ízeit. Pedig bulgáriát érdemes újra beiktatni útiterveink közé, kiváltképp akkor, ha tartalmas, ugyanakkor költségkímélő nyaralásra vágyunk.

Szófia, a főváros
Szófia 550 méterrel a tengerszint felett fekszik a Vitosa-hegység lábánál. Egykor ősi trák település volt, majd római provinciai székhely, később Bizánchoz került. A IX. században bolgárok foglalták el, és egészen a XIV. századig a Szredec nevet viselte. 1382 és 1878 között a török hódítók vették át az  uralmat, ez sok nyomot hagyott a városon. A törökműemlékek mellett – mint például a Banja Basi mecset – az is feltűnik, hogy a keresztény templomok szinte alig emelkednek ki a földből: a törökök ugyanis megtiltották, hogy Jézus követői egy lovasnál magasabb templomot építsenek.

Annál inkább figyelemreméltóak az 1900-as évek elején épült Nevszki-székesegyház méretei: alapterülete 2600 négyzetméter, főkupolájának átmérője pedig 16 méter. Altemplomában jelentős ikongyűjteményt tekinthet meg az érdeklődő. A székesegyház szomszédságában találjuk a város névadó templomát, a Szent Szófiát. A jellegzetes háromhajós bizánci bazilika-templom építése visszanyúlik a IV. századig. Szófia egyébként 1879-ben, az 500 éves török elnyomás után lett a független Bulgária fővárosa.

Keleties hangulat
A tengerpart felé indulva a „bolgár Alföld” csücskénél találjuk Plovdivot. Keleties hangulatú város, ahol még a müezzin énekét is hallani lehet, de természetesen már csak a hangszóró dalol a minaretből. Rengeteg ember hömpölyög a főutcán, köztük sok turista. Az üzletek olyanok, mint idehaza a Váci utcában, de a város központjában lakatlan épületeket is találunk. Plovdiv rengeteg kincset őriz: bizánci stílusú templomokat, egy ókori teátrum maradványait, és görög-trák műkincseket az időszámításunk előtti időkből.

Ha mindeközben esetleg megéheznénk, az út menti kis vendéglőkben felfrissülhetünk egy nagy tál sopszka salátától, hiszen a helyi jellegzetességet mindenhol lehet kapni. A bolgár konyha egész egyszerűen „kóstolnivaló”. Nem szabad azonban leragadni az ízletes sopszkánál, saláták egész regimentje vár itt az emberre, jól járnak a halak szerelmesei, a grillezett húsok rajongói, a bátrabbak pedig báránysülttel vagy hideg uborkalevessel is kísérletezhetnek. Esténként érdemes felfedezni a bolgár borokat is: a helyiek a száraz nedűk kedvelői, ha édesebb borra vágyunk, Medvevért kell rendelni.

A bolgár tengerpart
A tengerpart déli részén találjuk a híres Szlancsev Brjag-ot, magyarul a Napospartot. A part legdélebbi városai, Kiten és Primorszko igazi üdülő-települések apró boltokkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel. A kis félszigeten fekvő Szozopol fontos történelmi múltra tekint vissza: a görögök által a Kr. e. VII. században alapított, Apolonia névre keresztelt város a Fekete-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi gócpontja volt, melyet az idők folyamán rómaiak, barbárok, bizánciak és törökök is laktak. Az ódon óváros kis utcáiban sorakozó házikók, a kanyarokban fel-felbukkanó tenger látványa, a rengeteg vijjogó sirály a fodrozódó tenger felett, mind-mind elbűvölik az idelátogatót.

A tengerparton Burgasz és Pomorie után Neszebar tűnik elő, a déli rész egyik leghívogatóbb városa, melynek óvárosát 1983-ban avatták a Világörökség részévé. A település rendkívül egységes, a kis utcákban hagyományos építészeti stílusban épült apró házakat találunk: az alsó szint kőből, a felső pedig fából épült. Neszebar igazi hírességei azonban a templomok: a városalapító görögök, a később megtelepedett bizánciak és a különböző századok hátrahagyott emlékei, amelyekből nem kevesebb, mint 41 található ezen a kis területen.

Az északi tengerpart jóval kiépültebb, mint a déli, sok helyen egész szállodakomplexumokat találunk. Itt húzódik a szintén sokak által ismert Aranyhomok part, bolgár nevén Zlatni Pjaszaci, ahol az év minden szakában kellemesen lehet időzni: gyönyörű strandok, medencék, jobbnál jobb vendéglők, éttermek, luxus szállodák várják a pihenni vágyókat. Várna a térség központja, Bulgária legnagyobb kikötővárosa. Odesszosz néven szintén a görögök alapították a VI. században. Ma zajos nagyváros, rengeteg látnivalóval, köztük a Delfináriummal, mely biztos szórakozás gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Ha túljutunk az apró boltokon, megpillantjuk a XIX. században épült Szűz Mária Mennybevitele katedrális aranyszínű, hagyma alakú kupoláit. Ez az impozáns templom a bolgár tengerpart egyik jelképe. Balcsik a bolgár tengerpart legrégebbi településeinek egyike. Szépsége Ferdinánd román király feleségét, Mária királynét is megihlette, aki itt építtette fel nyári kastélyát az 1930-as években. Az épület olasz, míg a hozzá tartozó hatalmas kert svájci mérnökök tervei alapján készült. Ez az „oázis” Balcsik fő látványossága, a kertben szubtrópusi növényritkaságokat, rózsabokros sétányokat és kaktuszkertet is találunk, de van itt hűsítő vízesés, szökőkút és kápolna is.

Ha már Balcsikig eljutottunk, meg se álljunk a Nosz Kaliakráig, azaz a Szép-fokig. Ez az északi bolgárpartvidéknek a tengerbe legmesszebb benyúló foka. A környék természetvédelmi terület, ahol vöröslő pipacsok borítanak mindent, gyönyörű színkavalkádot adva a zöld kúszó növényekkel, a barnás mohákkal, és az alant elterülő tenger kék színével.

A Balkán-hegység
A tengertől búcsút véve új kaland várja az utazót: a Balkán-hegység. A Sipka-szoros felé haladva Veliko Tarnovo városába jutunk, mely a hegység északi lejtőjénél, az Elő-Balkán fennsíkon települt. Rengeteg látványossága közül a Carevec, egy sziklákkal oltalmazott domb az egyik legérdekesebb, melyet magas fallal vettek körül. A természetes erőd terültén régen palotaváros emelkedett, ma rompark van itt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik mind a városra, mind a Jantra folyó völgyére.

Utazásunk lassan a végéhez közeledett. Még pár kattintás a Rózsák völgyében, (ahol persze vásároltunk néhány üveggel a völgy híres termékéből, az illatos rózsaolajból és a rózsamézből), s már azon kaptuk magunkat, hogy a repülő ablakából búcsúzunk Szófia és a bolgár táj új felfedezőket váró körvonalaitól.

Tavaszi népszokások Bulgáriában
Kukeri - Húsvét
Ősi, pogány eredetű népszokás, leginkább a mi busójárásunkhoz hasonló álarcos, jelmezes felvonulás. A nagyböjt előtti utolsó vasárnapon az országban mindenféle rituális felvonulással igyekeznek távoltartani a Gonoszt, és termékenységet biztosítani arra az évre. Állatbőrből készült különös jelmezek, népviselet és állatokat utánzó maszkok, valamint ijesztőre festett arcok kavalkádját láthatjuk ilyenkor mindenfelé az országban.
Lazaruvane - Húsvét
Ószláv szokás szerint húsvét előtti vasárnapon házról-házra járnak az eladósorba került lányok. Szerelemről, házasságról énekelnek, jó egészséget kívánva a háziaknak.
Nesztinari (parázsjárás) - május 21.
Kis hegyi falvakban – s egyre gyakrabban a turisztikai központokban – ősi pogány szokás szerint forró parázson, mezítláb sétálnak. A szokás valószínűleg a trákoktól átvett ősi dionüszoszi rítus. A ház asszonyai ezen a napon jóval napfelkelte előtt ébrednek, hogy friss kenyeret süssenek, melyet különböző szimbolikus jelképekkel és mágikus jelekkel díszítenek.

Programajánló
Rózsaünnep Karlovóban - május-július
A májustól júliusig tartó szezonban a Rózsák völgye megtelik szorgos rózsaszüretelő asszonyokkal, s elkezdődik a rózsaünnep. A Balkán-hegység lábánál elterülő „Rózsák völgyében” készülő rózsaolaj szinte a világ összes országában keresett parfümalapanyag, és a világ rózsaolaj-össztermelésének jelentős hányadát adja.

Szöveg és fotó: Csuth Judit, Szabó Viola