 |
Kapcsolódó cikkek
|

Klikk a képekre! |
Alapvetően rajongok az olyan emberekért, akik nem
takargatják, ha valami indulatot vált ki belőlük, mert az indulatos
ember általában őszinte, leszámítva a legjobb színészi alakításokat.
Ilyenformán szimpatikus számomra Vágó István szenvedélye, mellyel az
ezoterikusok és minden egyéb áltudományok elleni „harcot” hirdetett,
még akkor is, ha nem minden pontján értek egyet vele. Ezzel ugyanis
kitárta magát a környezete előtt, mondván ez vagyok, így látom a
világot, és nem alakoskodom csak azért, mert az esetleg javíthat a
helyzetemen.
Mondjuk az ő helyzetét sokkal tovább már nem is kell javítani,
hiszen kevés sikeresebb ember akad ma itthon. És nem a sikerei miatt
engedheti meg magának, hogy így gondolkozzék, hanem azért lett
sikeres, mert így gondolkozik. Márpedig ez is szimpatikus
hozzáállás.Egy időben kicsit testesebb voltál a kelleténél,
amiért végül az Atkins diéta mellet letéve a garast szépen lefogytál
12 kilót. Miért döntöttél alapvetően szkeptikusként emellett a diéta
mellett?
Benne élünk különböző legendákban, melyekről később kiderül, hogy
igazak, avagy nem. Ez a fogyókúra azt mondja, hogy nem a zsír
fogyasztásától vagyunk kövérek, és ehhez jól igazodik az, amit az
iskolában tanultam, ezért lehetségesnek véltem, hogy a
szénhidrát-anyagcsere befolyásolja a súlyunkat, természetesen a
genetikai adottságunkon túl. A dolog bevált.
Nem is foglalkoztál más diétákkal?
Azt hiszem, hogy az összes többi azon az alapelven alapul, hogy
egyél keveset, amihez mindenféle hókuszpókuszokat társítanak. Ha
valaki keveset eszik, akkor nagy valószínűséggel lefogy. Az Atkins
diéta viszont nem köt ki ilyet, csak bizonyos anyagokat, jelesül a
szénhidrátokat kizárja az étkezésből. Mivel a biokémiához az
átlagnál valamivel többet értek ezt el tudom fogadni.
Minden áltudományos, nem megalapozott dologgal szemben
szkeptikus vagy?
Nem szkeptikus, kifejezetten indulatos vagyok és az ellenük
folytatott harc zászlóvivője vagyok. Ebbe az ezoterikus témák is
vastagon beletartoznak, amik határozottan izgatnak, felidegesítenek,
gyűlölöm őket, idegbajt kapok tőlük.
Ilyenkor jön a válaszlépés, miszerint a tudomány is
kísérletezéseken keresztül igyekszik ismeretekhez jutni, amik az
adott kor szintjén dogmaként oktatandó tudományként adnak közre,
hogy későbbi korok azokat megcáfolják és új dogmákat alkossanak.
Ezt az érvelés utálom a legjobban! Ha tudományosan közelítesz egy
jelenséghez, az sosem bemondásra történik, hanem bizonyítékokra
alapozzák. Az áltudomány az, amikor egy állítást soha nem
bizonyítanak. Ettől még persze lehet igaz, de attól, hogy nem
bizonyítja még nem lesz igaz.
Ennek
ellenére ma, a tudomány sikerkorszakában eszelős divat az ezotéria.
Mintha átaludták volna a felvilágosodás évszázadát. Fejest
ugrottunk ezzel a középkorba. Nézzük például a horoszkópot. Aki azt
állítja, hogy a skorpió jelű ember szexuálisan aktívabb más
zodiákusbeli embertársánál, meg sem próbálja adatokkal bizonyítani,
hogy ez így van! Aki elhiszi, az nem is kérdezi, hogy ugyani mire
tetszik ezt alapozni? Az igaz, hogy a csillagok hatnak ránk, ahogy a
Hold és a Nap is, de azon kívül még százezer dolog hat ránk legalább
ilyen mértében, sőt, egyesek sokkal intenzívebben. Márpedig ezekkel
a behatásokkal a horoszkóp egy pillanatig nem foglalkozik! Ebben a
falban fut egy vízvezeték, amelyben ha folyik a víz nagyjából
nyolcvanötezerszer intenzívebb hatást gyakorol ránk, mint a Hold. De
hasonlóképpen az időjárás is sokkal intenzívebb hatású, amiben most
itt csücsülünk éppen. Vagy hat ránk a cigaretta, akár mi szívjuk,
vagy más, de a füstje körülvesz, belénk ivódik és sokkal jobban
befolyásol minket, mint a Hold. Amúgy akarok írni egy könyvet,
aminek az lenne a címe, hogy Mindenki hülye!
Indulatból?
Persze! Egyszerűen elképesztő, hogy ma az emberek komplikált
kérdéseket tesznek fel az élettel kapcsolatban és ezekre egyszerű
választ várnak.
Nem azért, mert túl gyors a fejlődés és képtelenek befogadni a
rengeteg ismeretet?
Lehet. A tudomány meghaladta a jelenlegi általános iskolás szintet.
Erről jut eszembe, hogy nemrég felmérték, hogy a magyar
lakosság 80%-a gyengén olvas!
Az oktatás hatékonyságának hiányosságait nem verném el az oktatókon.
Ennél sokkal több összetevőjű ez a probléma is. De ha mindenáron
akarunk jellemző bűnbakot – bár ellenkezik ez elveimmel! -, akkor
azt kell mondanom, hogy sajnos bele vagyunk süppedve a porosz
oktatási módszerbe, ami a világon mindenhol már megbukott. Talán már
csak nálunk él és sajnos túl konzervatív az oktatói kar ahhoz, hogy
ezen változtasson.
Ezzel szemben állnak azoknak a műsoroknak a hallatlan sikerei,
mint amiket te is készítesz, illetve valamilyen szinten tudományos
ismereteket közvetítenek.
Ügyesen fordítottál! Azonban ha elemezni kezdem ezen műsorok
sikerének titkát, akkor nem biztos, hogy az ismeretek, műveltségi
kérdések iránti érdeklődés az ok. Például a Leggyengébb láncszem –
ha tisztességes nekem ilyesmit mondanom – sokkal több és
tartalmasabb, intellektuálisabb kérdést tett fel, mint a most futó
Legyen ön is milliomos című műsorom, mégis megbukott.
Vélhetően az attitűdje miatt.
Ezért mondom, hogy sokkal komplexebb a kérdés, semmint
leegyszerűsíthető lenne arra, hogy ma a műveltség, az ismeretek
iránti érdeklődés nagy.
Egyáltalán az IQ mérhető? Egy időben ezt igencsak vitatták.
Fogalmam sincs róla, nem vagyok szakember a kérdésben. Nekem
ideadták a kérdéseket és levezettem a műsort. Azonban tudom, hogy
ezt valakik kellő alapossággal kidolgozták, és úgy gondolom, hogy
aszerint mérhető. Az már más kérdés, hogy mit mérünk ezzel a
módszerrel. Ilyenkor jut eszembe a kedvenc témám, Egely György
vitalitás mérője. Ezt eleinte 4000-ért kínálta, ma talán 20 000-et
kér érte, miközben fogalma sincs arról, mi a vitalitás! Hogy miként
működik, nem tudja, hogy mit mér, nem tudja, hogy mi az amit, mér,
nem tudja, mindössze annyit tud, hogy 20 000 forintba kerül. Ez
bírósági ügy!
Perre
vinnéd!
Hogyne! Hiszen azt ígéri nekem, hogy megméri a vitalitásomat,
miközben nem mondja meg, mi a vitalitás, amit mér. Valamit mér, de
fogalma sincs, mit! Ez fogyasztóvédelmi bűncselekmény! Vagy amikor
10 000-ért megmérik az aurámat az aluljáróban, miközben képtelenek
bebizonyítani, hogy az valóban az aura. És még következtet is
belőle, abból, amit nem tud bizonyítani! Semmiféle igazolt
statisztikai következtetést nem tud bemutatni arra vonatkozólag,
hogy amit állít, az igaz. Vesznek egy szoftvert, ami körülrajzol
szép színekkel és erre valaki azt mondja, hogy baj van a lépeddel!
Az ilyen típusú ügyeket bíróságon tárgyalják!
Ez a könnyen tanulási vágy mellékvágánya?
Persze. Valami bajod van és 10 000-ért kapsz egy képet, ami
megmagyarázza a bajodat. Isteni! Én azzal tudnék nagyon sok pénz
szerezni, ha elmondanám a sajtóban, hogy kimentem a kertembe és az
alfelem elkezdett bizseregni. Tehát valószínűleg energiák jönnek ki
a kertemben a földből, majd belépőket szednék az ide látogató
gyógyulni vágyóktól. Ezt csinálták meg Tápiószentmártonban az Attila
dombon. A tulajdonos szerint 400 000 embernek adott gyógyulási
esélyt fejenként 1500 forintért, szerintem egy milliónak. És a
tulajdonos megvilágosodott!
Azért a pénzért…
Most gondold el. Ugyanezt megcsinálnám itt a kertemben, elég nagy
hírverést tudnék csinálni neki, és betegre keresném magam, mert a
nyomorultaknak még utazási költségbe sem kellene vernie magukat.
Csak nem vinne rá a lelkiismeretem.
Zavar a tudatlanság?
Az nem, a görcsös ragaszkodás a tudatlansághoz már sokkal inkább. Ez
ennél a példánál ott érhető tetten, hogy bár nem tudom, hogy energia
jön ki a földből, de hiszek benne. Hiába igaz, hogy attól, mert nem
tudom, még áradhat az energia, mégis riasztó, hogy meg sem kísérli,
hogy utána nézzen, leellenőrizze.
Hinni jó, mert kényelmes.
Ez az, ami bosszant.
A tudáshoz hideg fej szükséges, aminek ellent mond az indulat.
Nem zavarja az indulatod a racionalitásodat?
Nem. A racionalitás azt jelenti, hogy az ember megpróbál valamit
ésszel végiggondolni. Van, amikor ez nem sikerül és ez bosszant. Azt
nem állítom, hogy mindig igazam van, jól döntök, de legalább a ráció
alapján próbálok dönteni. Ezért sem hinném, hogy olyan könnyen
beskatulyázható lenne az ember, hiszen hiába vagyok tudományosan
gondolkodó, attól még nem vagyok állandóan hideg fejű, racionális
lény, mert néha tévedek. Ezért is rühellem, ha tizenkét kategória
szerint akarnak meghatározni annak alapján, hogy mikor születtem.
Sokfélék vagyunk, hála Istennek és ez így van jól!
Sokszor változott az életed során a világnézeted?
Egyszer-kétszer. A világról és a politikáról vallott nézetem
szerencsére csak egyszer.
Milyen érzés volt?
Nagyon jó! Kicsit fájdalmas volt rádöbbenni, hogy hülyeségekben
hittem, viszont jó érzés volt rádöbbenni, hogy valószínűleg ez az út
már jó.
Vannak még kételyeid?
Persze! A nagy változásom amúgy 1968-ra tehető. Például még 72-ben
kint voltam Vietnámban „segíteni a vietnámi elvtársakat”, de ma már
egészen másként látom a vietnámi háborút is, mint akkor.
Sokat olvasol?
Mit?
Ez a másik kérdésem.
Sokat, de általában nem szépirodalmat.
Tudományos témák, értekezések?
Közélet! Nagyon vonz az aktuális történésekben megbúvó valós
tartalom, de ezt most ne részletezzük.
Akkor terelődjünk az utazás felé. Hány nyelvet beszélsz?
Van négy felső fokú vizsgám, van pár, amiből nem vizsgáztam le, van,
amit olvasni tudok, de beszélni nem és fordítva, rengeteg van, amin
elbeszélgetek konyhanyelv szinten, szóval durván tíz fölötti nyelven
nem adnak el.
Könnyen ment?
Igen.
Adottság kérdése, vagy tanulási technika?
Adottság. Érdeklődés és élvezet szükséges hozzá, mint minden
ismeret elsajátításához. Aki megtalálja az örömet a magyar nyelv
tárgyas ragozásában, annak nem lesz gondja a nyelvtanulással.
Most
tipizálni fogok: városlátogató turista vagy, vagy napozós,
természetimádó?
Városlátogató. Belepusztulnék, ha több napot kellene hevernem a
tengerparton! Bár ma már a természeti kincsek iránt toleránsabb
lettem, de még mindig nem ez jellemző rám. Az emberi alkotások
érdekelnek, az erkélyről elém táruló tenger, hegycsúcsok, erdő,
sivatag, vízesés vagy bármi maximum öt másodpercig köt le, aztán már
unom. Így aztán az utazásokat vagy körutazásként szervezem, vagy
csillagtúraként és állandó mozgásban vagyok. Ebből fakadhat, hogy
nem szeretek visszamenni a már látott helyekre.
Akkor nincs kedvenc úticélod, városod, országod sem?
Nincs. Elég hamar felderítem a környezetemet és utána már nem
érdekel.
Képes vagy egy hét alatt felfedezni mondjuk Madridot?
Mennyi?! Az egy másfél napos város!
Pradóval egyetemben?
Hogyne! Most mit nézel? Mit csináljak ott még? Salamanca öt órás
város, Segovia két órás város. Megnéztem, bájos, kivégeztem, tovább.
Burgos, na ez már érdekesebb.
Mitől több Burgos, mint a többi?
Több a felfedezni való.
De mi?
Épületek, kocsmák, utcák, templomok.
Ne bomoljunk, Madridban, a királyi városban nincs annyi
érdekes kocsma, templom, utca, épület, mint Burgosban?
Nincs. Barcelona már öt-hat napot is megér, mert ott érdemes
leülni a Ramblason.
És London?
Az akár két hetet is megér, ahogy Párizs is. Ott minden
utcasarkon van valami hagyomány, valami történelem. Én minden táblát
elolvasok, ezért imádom Londont, mert őrült jó dolgokra akad az
ember. Például az egyik házon egy gyönyörűen tipografált tábla
található, mely hirdeti, hogy itt élt, alkotott és halt meg Georg
Friedrich Handel. Nagyszerű, gondoltam. Aztán közvetlen mellette
ugyanakkora, sőt ugyanolyan anyagú és kidolgozású tábla hirdeti,
hogy itt élt és alkotott Jimmy Hendrix. És én ott elájultam a
gyönyörűségtől, mert szép példáját adja annak az értékrendnek, amely
szerint az emberek arrafelé élnek. Ezektől nagyon lelkes tudok lenni
és ezt egy hegy nekem nem tudja nyújtani.
Akkor mégiscsak van kedvenc városod.
Fogjuk rá, hogy a nagyvárosok közül ez a kettő az. A kisvárosok
közül pedig Český Krumlov, amely Közép-Európa gyöngyszeme! Először
is van egy természeti környezete, ami páratlan. Ott fut keresztül a
Vltava, körülveszi egy középkori város, amihez nem nyúlt senki, s
minden utcasarkon más a város képe, hangulata.
Ez várostervezés kérdése, vagy természeti adottság kérdése?
A kettő összhangja, amit leönt az igazi polgári cseh kultúra.
Romantikus, szép, európai és középkori.
Gasztronómiai indíttatásból is szeretsz utazni?
Ezért voltunk most Spanyolországban, enni és inni.
Mindent megkóstolsz?
Mindent, gátlástalanul, már amennyiben a látvány önmagában nem
riaszt vissza. Ha egy nemzet kultúrájába beleilleszkedik egy étel,
akkor természetes, hogy megkóstolom, hiszen nem lehet idióta egy
nép, hogy évszázadokig rémes ételt egyen.
Kedvenc?
Az indiai. Nemrég Thaiföldön voltam, ahol gyönyörűen keveredett
az indiai fűszervilág a kínai alapanyagok hihetetlen
változatosságával és ez lenyűgözött. Alapanyagát tekintve az indiai
konyha nem túl változatos, kreatív, viszont elképesztően ötletesen
tudnak fűszerezni. A kínai konyha pont fordított és ez a kettő
egyesül, szerencsére pozitívan a thai konyhában. Szerencsére nem
kell feladnom ilyenkor az Atkins féle elveket, bár kétségtelen, hogy
rizzsel minden sokkal jobb, ezért néha „bűnöztem”.
Mennyire voltál következetes az Atkins diéta idején magaddal?
Nagyon, egy teljes évig szigorúan betartottam, tehát semmi
kenyér, semmi krumpli, semmi tészta.
Nehéz volt?
Nagyon, főleg a tészta, mert azt nagyon szeretem.
Egy szabadelvű embernek milyen érzés dogmatikusnak lennie
ilyen kérdésben?
Na, de szabadelvűként döntöttem így, hogy korlátozom magam a
logika és tudomány diktálta egészségmegőrzésem érdekében és így már
nem nevezhető dogmatizmusnak. Amúgy ma már szinte mindent eszem,
kivéve a tésztát, mert az rettentő csábítás lenne. Meghalok érte,
annyira imádom, de tudom, ha újra elkezdeném, nem bírnám abbahagyni.
Én így vagyok a kenyérrel. Egy sercliért szinte mindenre
hajlandó vagyok.
Viszont ettől vagy te ilyen kegyetlenül kövér én meg ilyen szép
slank!
Na, most van elegem az egészből!
Pedig még a borokról nem is beszéltünk, pedig azt nagyon
szeretem. Például az a somló-hegyi Juhfark, amit a Fehérvári
pincészetből hoztál most nekem az egyik legjobb pincészet szülötte.
Szakértő vagy?
Most már igen.
Sokat kellett ezért innod?
Nagyon, de megérte a szenvedést.
Képzelem
azt a rengeteg traumát, amit el kellett viselned…
Jól érzed, volt elég, de kitartó vagyok. Azt mondta nekem Légli
bácsi, aki kiváló borász, hogy az ember az italozást az anyatejjel
kezdi és a végén eljut a fehér borig, miközben mindent végigkóstol.
Kell egy bizonyos élettapasztalat, kor, kóstolási kultúra, hogy
megértsük a fehér bor értékeit, és élvezni tudjuk. Sajnos azt kell,
hogy mondjam, hogy a fehér bornál tartok, ami nem azt jelenti, hogy
mást nem iszom, de például égetett szeszeket már nem, mert érdekes
módon kevésbé ízlik, mint a bor! Pedig én már túlvagyok mindenen.
Amúgy egyedül vodkát ihatnék, mert abban nincs egyedül szénhidrát.
Hoppá, megvan az Atkins féle pálinka!
Csak nem szeretem. A fehérborban 0,7 g szénhidrát van 100
grammonként, a vörösben 3-4 g.
Erre is figyelsz?
Hogyne! A feleségem csak úgy vásárol, illetve azt szeretném, ha
csak úgy vásárolna, hogy figyeli a szénhidrát-tartalmát az
ételeknek, italoknak, de sajnos ezt nem mindig tüntetik fel a
csomagolásokon! Például tönkölybúza kenyeret eszem, mert abban
jelentősen kevesebb a szénhidrát-tartalom, mint a fehér kenyérben.
Szóval a bor szerelmese vagyok, sőt, néhány bortársaságnak, rendnek
tagja is vagyok.
Jó borkóstoló lett belőled?
Szerintem igen. Mire igazán érzed, hogy mit tud nyújtani egy
bor, az legalább tíz év. Viszont sajnos több a borhiba, mint a
bor-erény, ezért aztán ma már egyre nehezebb egy jót innom, mert
érzem, ha a bor hibás. Viszont szinte az összes jelentős bortermelőt
ismerem, voltam a pincéikben és ez némi megnyugvást ad arra
vonatkozólag, hogy minőségi borhoz jutnom nem okoz gondot.
Kapcsolódó cikkek:
|
 |