Egy időben kicsit testesebb voltál a kelleténél, amiért végül az Atkins diéta mellet letéve a garast szépen lefogytál 12 kilót. Miért döntöttél alapvetően szkeptikusként emellett a diéta mellett?
Benne élünk különböző legendákban, melyekről később kiderül, hogy igazak, avagy nem. Ez a fogyókúra azt mondja, hogy nem a zsír fogyasztásától vagyunk kövérek, és ehhez jól igazodik az, amit az iskolában tanultam, ezért lehetségesnek véltem, hogy a szénhidrát-anyagcsere befolyásolja a súlyunkat, természetesen a genetikai adottságunkon túl. A dolog bevált.

Nem is foglalkoztál más diétákkal?
Azt hiszem, hogy az összes többi azon az alapelven alapul, hogy egyél keveset, amihez mindenféle hókuszpókuszokat társítanak. Ha valaki keveset eszik, akkor nagy valószínűséggel lefogy. Az Atkins diéta viszont nem köt ki ilyet, csak bizonyos anyagokat, jelesül a szénhidrátokat kizárja az étkezésből. Mivel a biokémiához az átlagnál valamivel többet értek ezt el tudom fogadni.

Minden áltudományos, nem megalapozott dologgal szemben szkeptikus vagy?
Nem szkeptikus, kifejezetten indulatos vagyok és az ellenük folytatott harc zászlóvivője vagyok. Ebbe az ezoterikus témák is vastagon beletartoznak, amik határozottan izgatnak, felidegesítenek, gyűlölöm őket, idegbajt kapok tőlük.

Ilyenkor jön a válaszlépés, miszerint a tudomány is kísérletezéseken keresztül igyekszik ismeretekhez jutni, amik az adott kor szintjén dogmaként oktatandó tudományként adnak közre, hogy későbbi korok azokat megcáfolják és új dogmákat alkossanak.
Ezt az érvelés utálom a legjobban! Ha tudományosan közelítesz egy jelenséghez, az sosem bemondásra történik, hanem bizonyítékokra alapozzák. Az áltudomány az, amikor egy állítást soha nem bizonyítanak. Ettől még persze lehet igaz, de attól, hogy nem bizonyítja még nem lesz igaz.

Ennek ellenére ma, a tudomány sikerkorszakában eszelős divat az ezotéria.
Mintha átaludták volna a felvilágosodás évszázadát. Fejest ugrottunk ezzel a középkorba. Nézzük például a horoszkópot. Aki azt állítja, hogy a skorpió jelű ember szexuálisan aktívabb más zodiákusbeli embertársánál, meg sem próbálja adatokkal bizonyítani, hogy ez így van! Aki elhiszi, az nem is kérdezi, hogy ugyani mire tetszik ezt alapozni? Az igaz, hogy a csillagok hatnak ránk, ahogy a Hold és a Nap is, de azon kívül még százezer dolog hat ránk legalább ilyen mértében, sőt, egyesek sokkal intenzívebben. Márpedig ezekkel a behatásokkal a horoszkóp egy pillanatig nem foglalkozik! Ebben a falban fut egy vízvezeték, amelyben ha folyik a víz nagyjából nyolcvanötezerszer intenzívebb hatást gyakorol ránk, mint a Hold. De hasonlóképpen az időjárás is sokkal intenzívebb hatású, amiben most itt csücsülünk éppen. Vagy hat ránk a cigaretta, akár mi szívjuk, vagy más, de a füstje körülvesz, belénk ivódik és sokkal jobban befolyásol minket, mint a Hold. Amúgy akarok írni egy könyvet, aminek az lenne a címe, hogy Mindenki hülye!

Indulatból?
Persze! Egyszerűen elképesztő, hogy ma az emberek komplikált kérdéseket tesznek fel az élettel kapcsolatban és ezekre egyszerű választ várnak.

Nem azért, mert túl gyors a fejlődés és képtelenek befogadni a rengeteg ismeretet?
Lehet. A tudomány meghaladta a jelenlegi általános iskolás szintet.

Erről jut eszembe, hogy nemrég felmérték, hogy a magyar lakosság 80%-a gyengén olvas!
Az oktatás hatékonyságának hiányosságait nem verném el az oktatókon. Ennél sokkal több összetevőjű ez a probléma is. De ha mindenáron akarunk jellemző bűnbakot – bár ellenkezik ez elveimmel! -, akkor azt kell mondanom, hogy sajnos bele vagyunk süppedve a porosz oktatási módszerbe, ami a világon mindenhol már megbukott. Talán már csak nálunk él és sajnos túl konzervatív az oktatói kar ahhoz, hogy ezen változtasson.

Ezzel szemben állnak azoknak a műsoroknak a hallatlan sikerei, mint amiket te is készítesz, illetve valamilyen szinten tudományos ismereteket közvetítenek.
Ügyesen fordítottál! Azonban ha elemezni kezdem ezen műsorok sikerének titkát, akkor nem biztos, hogy az ismeretek, műveltségi kérdések iránti érdeklődés az ok. Például a Leggyengébb láncszem – ha tisztességes nekem ilyesmit mondanom – sokkal több és tartalmasabb, intellektuálisabb kérdést tett fel, mint a most futó Legyen ön is milliomos című műsorom, mégis megbukott.

Vélhetően az attitűdje miatt.
Ezért mondom, hogy sokkal komplexebb a kérdés, semmint leegyszerűsíthető lenne arra, hogy ma a műveltség, az ismeretek iránti érdeklődés nagy.

Egyáltalán az IQ mérhető? Egy időben ezt igencsak vitatták.
Fogalmam sincs róla, nem vagyok szakember a kérdésben. Nekem ideadták a kérdéseket és levezettem a műsort. Azonban tudom, hogy ezt valakik kellő alapossággal kidolgozták, és úgy gondolom, hogy aszerint mérhető. Az már más kérdés, hogy mit mérünk ezzel a módszerrel. Ilyenkor jut eszembe a kedvenc témám, Egely György vitalitás mérője. Ezt eleinte 4000-ért kínálta, ma talán 20 000-et kér érte, miközben fogalma sincs arról, mi a vitalitás! Hogy miként működik, nem tudja, hogy mit mér, nem tudja, hogy mi az amit, mér, nem tudja, mindössze annyit tud, hogy 20 000 forintba kerül. Ez bírósági ügy!

Perre vinnéd!
Hogyne! Hiszen azt ígéri nekem, hogy megméri a vitalitásomat, miközben nem mondja meg, mi a vitalitás, amit mér. Valamit mér, de fogalma sincs, mit! Ez fogyasztóvédelmi bűncselekmény! Vagy amikor 10 000-ért megmérik az aurámat az aluljáróban, miközben képtelenek bebizonyítani, hogy az valóban az aura. És még következtet is belőle, abból, amit nem tud bizonyítani! Semmiféle igazolt statisztikai következtetést nem tud bemutatni arra vonatkozólag, hogy amit állít, az igaz. Vesznek egy szoftvert, ami körülrajzol szép színekkel és erre valaki azt mondja, hogy baj van a lépeddel! Az ilyen típusú ügyeket bíróságon tárgyalják!

Ez a könnyen tanulási vágy mellékvágánya?
Persze. Valami bajod van és 10 000-ért kapsz egy képet, ami megmagyarázza a bajodat. Isteni! Én azzal tudnék nagyon sok pénz szerezni, ha elmondanám a sajtóban, hogy kimentem a kertembe és az alfelem elkezdett bizseregni. Tehát valószínűleg energiák jönnek ki a kertemben a földből, majd belépőket szednék az ide látogató gyógyulni vágyóktól. Ezt csinálták meg Tápiószentmártonban az Attila dombon. A tulajdonos szerint 400 000 embernek adott gyógyulási esélyt fejenként 1500 forintért, szerintem egy milliónak. És a tulajdonos megvilágosodott!

Azért a pénzért…
Most gondold el. Ugyanezt megcsinálnám itt a kertemben, elég nagy hírverést tudnék csinálni neki, és betegre keresném magam, mert a nyomorultaknak még utazási költségbe sem kellene vernie magukat. Csak nem vinne rá a lelkiismeretem.

Zavar a tudatlanság?
Az nem, a görcsös ragaszkodás a tudatlansághoz már sokkal inkább. Ez ennél a példánál ott érhető tetten, hogy bár nem tudom, hogy energia jön ki a földből, de hiszek benne. Hiába igaz, hogy attól, mert nem tudom, még áradhat az energia, mégis riasztó, hogy meg sem kísérli, hogy utána nézzen, leellenőrizze.

Hinni jó, mert kényelmes.
Ez az, ami bosszant.

A tudáshoz hideg fej szükséges, aminek ellent mond az indulat. Nem zavarja az indulatod a racionalitásodat?
Nem. A racionalitás azt jelenti, hogy az ember megpróbál valamit ésszel végiggondolni. Van, amikor ez nem sikerül és ez bosszant. Azt nem állítom, hogy mindig igazam van, jól döntök, de legalább a ráció alapján próbálok dönteni. Ezért sem hinném, hogy olyan könnyen beskatulyázható lenne az ember, hiszen hiába vagyok tudományosan gondolkodó, attól még nem vagyok állandóan hideg fejű, racionális lény, mert néha tévedek. Ezért is rühellem, ha tizenkét kategória szerint akarnak meghatározni annak alapján, hogy mikor születtem. Sokfélék vagyunk, hála Istennek és ez így van jól!

Sokszor változott az életed során a világnézeted?
Egyszer-kétszer. A világról és a politikáról vallott nézetem szerencsére csak egyszer.

Milyen érzés volt?
Nagyon jó! Kicsit fájdalmas volt rádöbbenni, hogy hülyeségekben hittem, viszont jó érzés volt rádöbbenni, hogy valószínűleg ez az út már jó.

Vannak még kételyeid?
Persze! A nagy változásom amúgy 1968-ra tehető. Például még 72-ben kint voltam Vietnámban „segíteni a vietnámi elvtársakat”, de ma már egészen másként látom a vietnámi háborút is, mint akkor.

Sokat olvasol?
Mit?

Ez a másik kérdésem.
Sokat, de általában nem szépirodalmat.

Tudományos témák, értekezések?
Közélet! Nagyon vonz az aktuális történésekben megbúvó valós tartalom, de ezt most ne részletezzük.

Akkor terelődjünk az utazás felé. Hány nyelvet beszélsz?
Van négy felső fokú vizsgám, van pár, amiből nem vizsgáztam le, van, amit olvasni tudok, de beszélni nem és fordítva, rengeteg van, amin elbeszélgetek konyhanyelv szinten, szóval durván tíz fölötti nyelven nem adnak el.

Könnyen ment?
Igen.

Adottság kérdése, vagy tanulási technika?
Adottság. Érdeklődés és élvezet szükséges hozzá, mint minden ismeret elsajátításához. Aki megtalálja az örömet a magyar nyelv tárgyas ragozásában, annak nem lesz gondja a nyelvtanulással.

Most tipizálni fogok: városlátogató turista vagy, vagy napozós, természetimádó?
Városlátogató. Belepusztulnék, ha több napot kellene hevernem a tengerparton! Bár ma már a természeti kincsek iránt toleránsabb lettem, de még mindig nem ez jellemző rám. Az emberi alkotások érdekelnek, az erkélyről elém táruló tenger, hegycsúcsok, erdő, sivatag, vízesés vagy bármi maximum öt másodpercig köt le, aztán már unom. Így aztán az utazásokat vagy körutazásként szervezem, vagy csillagtúraként és állandó mozgásban vagyok. Ebből fakadhat, hogy nem szeretek visszamenni a már látott helyekre.

Akkor nincs kedvenc úticélod, városod, országod sem?
Nincs. Elég hamar felderítem a környezetemet és utána már nem érdekel.

Képes vagy egy hét alatt felfedezni mondjuk Madridot?
Mennyi?! Az egy másfél napos város!

Pradóval egyetemben?
Hogyne! Most mit nézel? Mit csináljak ott még? Salamanca öt órás város, Segovia két órás város. Megnéztem, bájos, kivégeztem, tovább. Burgos, na ez már érdekesebb.

Mitől több Burgos, mint a többi?
Több a felfedezni való.

De mi?
Épületek, kocsmák, utcák, templomok.

Ne bomoljunk, Madridban, a királyi városban nincs annyi érdekes kocsma, templom, utca, épület, mint Burgosban?
Nincs. Barcelona már öt-hat napot is megér, mert ott érdemes leülni a Ramblason.

És London?
Az akár két hetet is megér, ahogy Párizs is. Ott minden utcasarkon van valami hagyomány, valami történelem. Én minden táblát elolvasok, ezért imádom Londont, mert őrült jó dolgokra akad az ember. Például az egyik házon egy gyönyörűen tipografált tábla található, mely hirdeti, hogy itt élt, alkotott és halt meg Georg Friedrich Handel. Nagyszerű, gondoltam. Aztán közvetlen mellette ugyanakkora, sőt ugyanolyan anyagú és kidolgozású tábla hirdeti, hogy itt élt és alkotott Jimmy Hendrix. És én ott elájultam a gyönyörűségtől, mert szép példáját adja annak az értékrendnek, amely szerint az emberek arrafelé élnek. Ezektől nagyon lelkes tudok lenni és ezt egy hegy nekem nem tudja nyújtani.

Akkor mégiscsak van kedvenc városod.
Fogjuk rá, hogy a nagyvárosok közül ez a kettő az. A kisvárosok közül pedig Český Krumlov, amely Közép-Európa gyöngyszeme! Először is van egy természeti környezete, ami páratlan. Ott fut keresztül a Vltava, körülveszi egy középkori város, amihez nem nyúlt senki, s minden utcasarkon más a város képe, hangulata.

Ez várostervezés kérdése, vagy természeti adottság kérdése?
A kettő összhangja, amit leönt az igazi polgári cseh kultúra. Romantikus, szép, európai és középkori.

Gasztronómiai indíttatásból is szeretsz utazni?
Ezért voltunk most Spanyolországban, enni és inni.

Mindent megkóstolsz?
Mindent, gátlástalanul, már amennyiben a látvány önmagában nem riaszt vissza. Ha egy nemzet kultúrájába beleilleszkedik egy étel, akkor természetes, hogy megkóstolom, hiszen nem lehet idióta egy nép, hogy évszázadokig rémes ételt egyen.

Kedvenc?
Az indiai. Nemrég Thaiföldön voltam, ahol gyönyörűen keveredett az indiai fűszervilág a kínai alapanyagok hihetetlen változatosságával és ez lenyűgözött. Alapanyagát tekintve az indiai konyha nem túl változatos, kreatív, viszont elképesztően ötletesen tudnak fűszerezni. A kínai konyha pont fordított és ez a kettő egyesül, szerencsére pozitívan a thai konyhában. Szerencsére nem kell feladnom ilyenkor az Atkins féle elveket, bár kétségtelen, hogy rizzsel minden sokkal jobb, ezért néha „bűnöztem”.

Mennyire voltál következetes az Atkins diéta idején magaddal?
Nagyon, egy teljes évig szigorúan betartottam, tehát semmi kenyér, semmi krumpli, semmi tészta.

Nehéz volt?
Nagyon, főleg a tészta, mert azt nagyon szeretem.

Egy szabadelvű embernek milyen érzés dogmatikusnak lennie ilyen kérdésben?
Na, de szabadelvűként döntöttem így, hogy korlátozom magam a logika és tudomány diktálta egészségmegőrzésem érdekében és így már nem nevezhető dogmatizmusnak. Amúgy ma már szinte mindent eszem, kivéve a tésztát, mert az rettentő csábítás lenne. Meghalok érte, annyira imádom, de tudom, ha újra elkezdeném, nem bírnám abbahagyni.

Én így vagyok a kenyérrel. Egy sercliért szinte mindenre hajlandó vagyok.
Viszont ettől vagy te ilyen kegyetlenül kövér én meg ilyen szép slank!

Na, most van elegem az egészből!
Pedig még a borokról nem is beszéltünk, pedig azt nagyon szeretem. Például az a somló-hegyi Juhfark, amit a Fehérvári pincészetből hoztál most nekem az egyik legjobb pincészet szülötte.

Szakértő vagy?
Most már igen.

Sokat kellett ezért innod?
Nagyon, de megérte a szenvedést.

Képzelem azt a rengeteg traumát, amit el kellett viselned…
Jól érzed, volt elég, de kitartó vagyok. Azt mondta nekem Légli bácsi, aki kiváló borász, hogy az ember az italozást az anyatejjel kezdi és a végén eljut a fehér borig, miközben mindent végigkóstol. Kell egy bizonyos élettapasztalat, kor, kóstolási kultúra, hogy megértsük a fehér bor értékeit, és élvezni tudjuk. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a fehér bornál tartok, ami nem azt jelenti, hogy mást nem iszom, de például égetett szeszeket már nem, mert érdekes módon kevésbé ízlik, mint a bor! Pedig én már túlvagyok mindenen. Amúgy egyedül vodkát ihatnék, mert abban nincs egyedül szénhidrát.

Hoppá, megvan az Atkins féle pálinka!
Csak nem szeretem. A fehérborban 0,7 g szénhidrát van 100 grammonként, a vörösben 3-4 g.

Erre is figyelsz?
Hogyne! A feleségem csak úgy vásárol, illetve azt szeretném, ha csak úgy vásárolna, hogy figyeli a szénhidrát-tartalmát az ételeknek, italoknak, de sajnos ezt nem mindig tüntetik fel a csomagolásokon! Például tönkölybúza kenyeret eszem, mert abban jelentősen kevesebb a szénhidrát-tartalom, mint a fehér kenyérben. Szóval a bor szerelmese vagyok, sőt, néhány bortársaságnak, rendnek tagja is vagyok.

Jó borkóstoló lett belőled?
Szerintem igen. Mire igazán érzed, hogy mit tud nyújtani egy bor, az legalább tíz év. Viszont sajnos több a borhiba, mint a bor-erény, ezért aztán ma már egyre nehezebb egy jót innom, mert érzem, ha a bor hibás. Viszont szinte az összes jelentős bortermelőt ismerem, voltam a pincéikben és ez némi megnyugvást ad arra vonatkozólag, hogy minőségi borhoz jutnom nem okoz gondot.