A Back to Black idén tíz éves. Már önmagában ez is elég indok, hogy megszólaltassuk őket, de ezen felül minket az is piszkált, hogy ez a társulat az, akik nem minden évben jönnek ki új albummal, hanem néha évekre eltűnnek. Glatz Gabi viszont idén nagyon szép évet jósol a rajongóknak!

Mikor is születtetek pontosan?
Ilyenkor mindig bajban vagyok, mert vagy a fogantatást vesszük alapul, vagy az első komolyabb koncertet. Ha az utóbbi a döntő, akkor idén.

Akkor most mikor lesznek az ünnepi meglepetések a közönségnek?
Nem szánt szándékkal, de úgy tűnik elhúzódó, egy évig tartó ünnepségsorozatba kezdtünk tavaly ősztől. Tavaly jött ki a negyedik klippünk a lemezről, ami minden tekintetben újdonság volt. Még sosem készítettünk olyan számról klipet, ami tulajdonképpen nem nevezhető slágernek, mert még refrénje sincs. Azonban ez nem akadályozta meg, hogy a közönség megkedvelje, így gondoltunk egy merészet és megfejeltük a meglepetést azzal, hogy olyan formába öntöttük, amit még szintén nem csináltunk: meseszerű, rajzfilmes köntösbe öltöztettük! Végülis egy tízéves gyereknek jár egy esti mese…

Szépen kezdődik! Bár a Pecsa beli koncertetek is meseszerű volt.
Rengeteg dicsérő jelzőt kaptunk, ami nagyon jól esett, még én is úgy érzem, hogy 95%-osan teljesítettünk. Az a koncert nagyon sokat jelent nekünk és a közönség is el volt ragadtatva tőle, ezért az ünnepekre egy dupla koncert DVD albumon emlékeztünk meg erről a fantasztikus buliról.

Második ajándék. Lesz több is?
Hogyne! Tervezünk egy következő, tőlünk szokatlan produkciót, ugyanis eleddig mindig elzárkóztunk a remix megjelenésektől. Nálunk sosem volt remixelt szám az albumon, maxikon. Azonban arra is emlékezni kell, hogy eleinte az B. II. B. diszkókban lépett fel, így azt gondoltuk, hogy készítünk a legjobb hazai remixerek és tehetségek közreműködésével egy remixalbumot, mellyel egy új területen is megjelenhetünk.

Jó, jó, de ezek még mindig csak emlékezésekre adnak okot, még ha a koncert és a remix friss hangulatot is áraszt, a dalok alapvetően régebbiek.
De lesz új album is! Illetve tervezzük. Azt nem merném állítani, hogy ezerszázalék, mert mindig is finnyásak voltunk arra, hogy akkor szólaljunk meg, ha van mit mondani, és azt tökéletesen megformáztuk. Csak azért, mert jubileum van még nem fogunk albumot készíteni. Majd ha lesz ihlet, akkor…

Híres mondás, hogy a határidő a legjobb ihlet.
Ez így is van, de nálunk sosem volt konkrét határidő, mert nem szeretnénk semmit elkapkodni és slampos produkcióval, számokkal előállni. Amikor tökéletesen kidolgoztuk a számokat, akkor megmutatjuk, félmunkát nem végzünk. Ugyanez vonatkozik a koncertekre. Ha már megőriztük azt a hitelünket, hogy profi zenészek vagyunk, akik igényes popzenét játszanak, akkor ebből nem szeretnénk alább adni. Mindig élőben zenélünk, mert elsősorban zenészek vagyunk, imádjuk a hangszereinket és szeretjük, ha megszólal és nem csak díszletként van a színpadon.

Pedig ma itthon a playback az úr.
Érdekes, ha elhagyod az országhatárt már egészen más trend van! Egyre erősödik az élő koncertek utáni igény és a trend is ebbe az irányba mutat, aminek nagyon örülök. Így legalább hamar kiderül, ki tud zenélni és ki az, aki csak tátogni tud a színpadon.

Irritál?
Téged is irritálna, ha általános hablatyolással lenne tele a sajtó és ezt etetnék az olvasókkal.

Ezt most ne feszegessük, maradjunk a te szakmádnál.
Naugye… Így vagyok például a hazai sztárolással is, mert nem értem a trendet.

A Megasztárra gondolsz?
Igen. Gondolj bele, mi logika van abban, hogy felfedezünk és felépítünk egy pár valóban tehetséges fiatalt, majd miután ország világ előtt bebizonyítottuk, hogy igenis van itthon minőségi produkció, akkor levisszük őket playback-haknisorozatokra, kisajtolni belőlük az utolsó fityinget is, a minőség legkisebb látszatát is kínosan elkerülve?! Ez olyan, mintha valaki csodálatosan kifaragna és kifestene egy furulyát, majd jobb híján leszúrná szőlőkarónak a földbe. Agyrém, mi történik itt sztárolás címén. Ez szerinted tehetséggondozás, sztárolás, imidzsépítés?

Ne tőlem kérdezd, erről már írtam eleget.
Nem is neked szánom, csak felrobbanok, amikor ezt látom. Arról már nem beszélve, hogy miért nem adunk inkább olyan előadóknak támogatást, akik már bizonyítottak? Könyörgöm, miért nem kap például a Tankcsapda mondjuk 50-100 milliót, hogy nemzetközi produkciót készíthessen és megmutathassa itthon, mit is tud igazán? Miért nem csinálunk ezekből a zsenikből valódi sztárokat? Van bőven itthon kiváló együttes, akik már igazolták a tehetségüket, miért nem beléjük ölünk promóciót és pénzt? Félreértés ne essék, nagyon örülök, hogy felfedezünk új tehetségeket, de ezek többsége úgyis felszínre kerül, ha nagyon akar és kiharcolja magának, mint ahogy mi, vagy a Tankcsapda, vagy az United és még sorolhatnám műfaj és korszak szerint. Nehogy azt hidd, sajnálom a Megasztárosoktól a támogatást, sokkal inkább dühít, hogy értelmetlenül használják őket.

De az is lehet, hogy élőben nem bírnák azt a terhelést, amit elvár tőlük a közönség.
Ezek a haknik mesterségesen generált igények. Szerinted valóban létfontosságú, hogy egy nyári szezon alatt kelljen bejárni az ország összes klubját, diszkóját, rendezvényét? Ez sztárépítés? Egy fenét, lehúzás, kifacsarás, sika-kasza-léc, aztán jön a következő Megasztár garnitúra. Amúgy pedig a mi együttesünk a példa, hogy lehet akár évente 200 fellépést is élőben megcsinálni, úgy, hogy az minőségi legyen. És arra is, hogy nem kell lemezt készíteni, ha nincs miről énekelned vagy még nem állt össze a produkciód. Ha jó, amit csinálsz, akkor működik így is, úgy is. A mi tíz évünk elég jól példázza ezt. Mi mindig is zenéltünk és mindig is zenélni fogunk.

És a következő generáció is azt teszi majd?
Az enyém biztosan, a nagyobbik gyermekem már veri a dobot, úgy pörög a lába, mint a motolla! Még nem tartja tökéletesen a ritmust, de van benne spiritusz. Hja, az apja vére…