Engedje meg kedves olvasóm, hogy egy kis személyes történettel kezdjem beszámolómat. Lassan totyogó legényke voltam még, mikor először mentünk ki Szobszlóra a Skoda 1000 MB-vel. A kor pontos meghatározását kívánom segíteni azzal, hogy elárulom ekkor még a Skoda 1000 MB nem a veterán bemutatók részese, hanem mindennapos használati darab volt. Családunk ez idő tájt vásárolta a város széli utcácskában lévő picurka telkecskét melyen a szocialista munkában elfáradt dolgozók pihenését szolgáló nyaralót kívántunk építeni. Ismerőseink meg is említették hogy ti is jó messze mentetek Debrecenből pihenni.
Na nem baj, elkezdődött az építkezés és haladt, ahogy abban az időben egy dolgozó ember nyaralójának építése haladhatott. Egyszer egy kis téglához, egyszer egy kis vasanyaghoz jutott olcsón az emberfia. Épült a nyaraló, épült. Lassan le is érettségiztem. Mindenki csak úgy emlegette, hogy a „Petrocelli-kastély”. (Aki érti a Skoda 1000 MB-t, az érti a Petrocelli-kastély jelentését is, a többieknek meg úgyis hiába magyaráznám. megj. szerző) Lényeg a lényeg, hogy lassan elkészült és mára már némi felújításra is szorul a családi pihenést szolgáló fészek, mely nem máshol, mint a Debrecentől 19, míg a Budapestről 200 kilométerre lévő Hajdúszoboszlón található. De miért érdemes Szoboszlón nyarali és pihenni. Lássuk a dolgokat szépen sorban.

A Nagy-Sárrét, a Hortobágy, a Hajdúhát és a Berettyó vidék találkozásánál találjuk a népvándorlás kora óta lakott települést, Hajdószoboszlót.
Első említése 1075-ből származik, amikor I. Géza fejedelem Szoboszlóvásár királyi vámjának a felét az újonnan alapított garamszentbenedeki apátságnak adományozta. Bocsaki István 1606-ban 700 lovashajdút telepített le a krími tatárok által elpusztított település helyén. Ezt az újjászületést a XIX. századtól nevében is megörökítette a város. A mezőgazdaságból élő kisváros életének döntő eseménye 1925-ben következett be a hévíz feltörésével. Ekkor indult meg a település fürdővárossa fejlődése.

Nézzünk azért kicsit a dolgok mögé, mert a hévíz nem tör csak úgy fel egyik percről a másikra magától. A történet kicsit olyan, mint a mesében. Az egyszeri geológus legény – a mi esetünkben Pávai Vajna Ferenc – elindult, hogy földgázt keressen. Kutatott, kutatott a gáz után már jó ideje a környéken, hasztalan. Mígnem 1925. október 26.-án több, mint 1000 méteres mélységből fel is tört a hőn áhított földgáz, egy közel 15-20 méteres gőzölgő vízoszlop kíséretében. Innen számítják a fürdőváros újkori történetének kezdetét. Persze ez sem ment olyan simán, mint ahogy azt gondoljuk.
A feltörő gáz melléktermékét, a 73˚C-os olajos illatú hévizet eleinte az asszonyok mosásra, a gyerekek és a férfiak pedig lubickolásra használták. Ekkor vették észre magukon, hogy pár hét elteltével derék és lábfájásaik megszűntek. Erre már a kutatók is felfigyeltek és hosszas elemzés végén kijelentették, hogy a világon egyedülálló összetételű gyógyvízzel állnak szemben a helyiek. Innentől szinte töretlen a fürdőváros fejlődése.

Nézzük meg most közelebbről a várost, mely a minden bajra jó „forró olajáról” messzi földön híressé vált. Az újonnan kialakított fürdőbejárat szomszédságában, ligetes környezetben találjuk a gyógyvíz megtalálójának Pávai Vajna Ferencnek a mellszobrát. Innen a fürdő területe mellett húzódó sétányon kb. 100 méter megtétele után érjük el a Harangházat, ahol Oborzil Edit és Jeney Tibor különleges haranggyűjteményét láthatjuk. A helyi születésű művész házaspár a városnak adományozta a közel ötven darabos alumínium ötvözetből készült harangjait. A világszabadalomnak számító, különleges hangú harangok szépségét növeli a magyar mondavilág elemeit felvonultató fából faragott totemoszlopokkal ékesített parkocska.
Innen alig pár lépésre a szökőkút után, szinte a strand bejáratával szemben találjuk az 1975-ben, a település alapításának 900. évfordulójára emelt emlékoszlopot. A strand „szögletesen-hullámzó” főbejárata mára már a város szimbólumává vált. Tőle pár méterre modern műalkotások vonják magukra a tekintetet. A Szilfákalja úton számos jó étterem és a bizánci stílusban emelt görög katolikus templom mellett elhaladva érjük el a megfiatalított kultúrház előtt elhelyezkedő millenniumi szoborparkot. 
Az út túlsó oldalán találjuk a város főterét, ahol három köztéri alkotás érdemes említésre. Az első a II. világháborús emlékmű, a második a szökőkút mellett álló Bocskai István-lovasszobor, míg a harmadik az 1956-os forradalomnak emléket állító kopjafa. A tér közepén szépen halad a helyi fogadó épületének helyreállítása szállodává. Az út túlsó oldalán, a Kálvin téren találjuk a XV. századi alapokra a XIX. század első felében emelt klasszicista stílusú református templomot. A főtér felőli sarkánál az I. világháború áldozataira emlékező szobor fogad, míg a bejárat szomszédságában az újkori honi pedagógia reformerének, Gönczy Pálnak mellszobra áll. Ha a templom előtt a bérházak felé vesszük az irányt, akkor hátul a parkolók fölé magasodik a település legrégebbi emléke, a templomot védő erődfal. A városháza sarkánál nyíló utcában találjuk az 1776-ban későbarokk stílusban emelt római katolikus templomot és a város történetét, valamint a hajdúsági népművészetet bemutató múzeumokat.

A várost végigjárva még ebben a kora tavaszi időben is nagy kedvet érzünk egy kis fürdőzésre, de a lassan szemerkélő eső hamar kedvünket szegi. Nem baj, hisz a strand még úgyis zárva van. Nyáridőben azonban felnőttek és gyerekek ezrei keresik fel a gyógyfürdő mellett épült strandfürdőt, ahol a termál- és normálvizes medencék mellet megtaláljuk az ország első – és azóta is folyamatosan bővülő – Aquaparkját, ahol a csúszdák egész napra kellemes kikapcsolódást tartogatnak kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A nap végén, kissé elfáradva emberek sétálnak vissza a szállodájukba, hogy ott helyben, vagy egy hívogató teraszú étteremben finom vacsorájukat elfogyasszák.

Nos, ezért érdemes Szoboszlón nyaralót építeni, és mi építettünk is. Hogy hányszor sétáltunk az egésznapos fürdőzés után a Harangház mellet vissza a házba vacsorázni? Megmondom őszintén, egyszer sem! A Petrocelli-kastély megépült ugyan, de addigra bejött a világútlevél, a valutakeret. Nem kellett már a SZOT-beutalóra várni, lehetett menni nyugatra. Mentünk is 25 dollárral a zsebben, a szoboszlói nyaraló pedig szívesen látta az évről-évre visszatérő német turista-madarakat, majd a rendszerváltozás után egyre megszaporodó lengyel barátainkat. Mi történt azóta, kérdik most többen? Nos, a nyaraló megvan és változatlanul várja vendégeit.
A Skoda 1000 MB, melyet nagyanyám 4 találatos lottójából vásároltunk a 60-as évek elején szintén megvan és a garázsban várja veterán-vizsgáját. Szoboszló – mert mi csak így hívjuk – épül és szépül, már nem a mienk az utolsó utca a Pávai Vajna utcából. Már létezik hátsó bejárata is a fürdőnek a repülőtér felől.
Apropó repülőtér, a madarak azt csiripelik, hogy idén már Debrecenbe repülővel fognak érkezni a német turisták a fürdővárosba. Nocsak-nocsak a jó öreg turista-madaraink visszatérnek. Elő is vesszük erre az öreg Skodát, nosztalgiázunk majd közösen.

Szoboszló vár, és elvár minden régi és új vendéget, mert itt minden vendég csak az első percben új vendég, mivel itt mindenkit úgy fogadnak, mint egy rég nem látott régi kedves barátot. Ez hát a mai mesém vége, aki nem hiszi, jöjjön el és meglátja. Lehet tényleg előveszem a Skodát