Bár a Korzika Holidays túrája felöleli a lényeges, fontosabb látnivalókat, de botorság lenne azt állítani, hogy négy nap alatt átérezhető, mitől is olyan jó itt sétálni, nézelődni, pihenni, szórakozni, enni, inni… De ízelítőnek pont elég, hogy kedvet kapjunk hosszabb időt is eltölteni a fenti városok valamelyikében.

Én például Brüsszelben azt kedvelem, hogy este elsétál az ember a Szent Katalin székesegyház mögötti térre, ahol a rengeteg étterem közül kiválasztja a neki tetszőt – én speciel a Francoisban vacsoráztam – és betermeli a kötelező feketekagyló fehér borban francia sült krumplival kombót és elégedett vala. Némi ejtőzés után még sétál egy kiadósat a szépséges város éjszakai fényeiben fürdőző házfalak csikéit vizslatva, majd igyekszik egy jót aludni, hogy másnap reggel a Szent Miklós katedrális mellett elhaladva elsétáljon a Passage du Nord bejáratához, ahol a sarkon vesz egy finom szivart a Davidoffban, majd beljebb az árkád alatt megeszi a kedvenc „Maxi bagi” szendvicsét az 1881-ben megnyitott szendvicsezőben, utána pedig leül egy kávézó teraszán és a fekete lét kortyolva elpöfékeli a szivarját, miközben nézegeti a városi forgatagban elhaladó szépségeket.

Ugye, így már érthető, mitől van eszelősen jó hangulata ezeknek a belga városoknak. Évszázados tradíciók, kifinomult, kiérlelt ízlés keveredik az elképesztő méretű betelepülő nációk hozta sokszínűséggel. A multikulturális szó itt valódi értelmet nyer: a brüsszeliek durván 70 százaléka nem belga származású. Rengeteg arab, afrikai, török, kínai, thai, indiai, pakisztáni… nem sorolom, mert szinte nincs a földön olyan náció, amelyiknek nem találnánk nyomát Belgiumban. És akkor még nem beszéltünk az Európa Parlamentről és annak kulturális hozadékáról, a 27 tagállam képviselőiről.

Belgiumban nagyjából csak egy valami garantált: esni fog. London ebben a tételben fasorban sincs hozzájuk képest. Nem véletlen, hogy bármilyen formában ábrázolnak egy belgát, annak a kezében garantáltan van esernyő. Ha már ábrázolás, ki ne hagyják a képregény múzeumot, nagy móka újra gyereknek lenni egy kis időre.

A másik garancia a pompás épületek. Brugge ebben a tekintetben kiemelkedően szépséges városrészekkel dicsekedhet, de Brüsszelnek, Antwerpennek és Gentnek sincs mit szégyellnie. Tulajdonképpen lehetetlen betelni a látvánnyal, az ember legszívesebben hetekig csak tátott szájjal nézelődne.

A felemelt fejjel való nézelődés egyetlen hátránya a fájó nyak mellett, hogy így rettentően nehéz sört inni, pedig Belgiumban ez szinte kötelező. Olyan sokféle ízben és formában kínálják, hogy esélytelen megismerni a belga sörkultúrát nemhogy pár nap alatt, de évek alatt sem. Nagyjából úgy kell felfognunk, mint a bor kultuszát: a belgáknál egyes számítások szerint 8700 féle sört készítenek a sokszáz sörfőzdében. Igazi belga természetesen nem vedel, hanem kulturált, kortyolgató sörfogyasztó, aki ízlelgeti a finom nedűt. Kétségtelen, egy zamatos Westvleteren apátsági sör, vagy a nagy kedvencem, a Duvel, mely egy finom belga ale igenis megérdemli az ízlelőbimbóink figyelmét. Ne feledjük, Poirot, a finnyás, kifinomult ízlésű belga is elkortyolgatott néhány pohárka jó seritalt, lett is a híres belgának saját söre.

Akárhogy is, annyira sosem lesz mámoros az ember sörtől, mint a csodálatos műemlékektől, melyekre jó belgák kiemelkedő figyelemmel viseltetnek és nagy becsben tartva óvják. Élvezzék ezt a kéjes érzést, egyenek sok csokit, waffles-t, kagylót, frite-t, vigyenek haza csodás csipkét és temérdek szép emléket a csodás tájakról, városokról, ami úgyis addig kínozza magukat, hogy újra visszatérjenek.