Korzikának a kulináris jellemzőit leginkább a francia és olasz konyha alakította, miközben a büszke korzikaiak igyekeztek kialakítani és megőrizni néhány sajátos ízvilágot. Ami mindenképpen megemlítendő, az a gazdag vadvilágon túl a juhok, kecskék és tengeri élőlények nyújtotta stabil alapok, illetve a vadon is növő mediterrán fűszerek és a szelídgesztenye-erdőkben portyázó vaddisznók. Így jönnek létre a vadhúsból készült raguk, a sűrű, gazdag hallevesek, a friss fűszerekkel ízesített sós piték, végtelenül sokszínű ízesítésű sertéshúsárúk, a friss házi sajtok, a töltött főtt tészták, a gesztenyelisztből sütött palacsinták végtelen változatai, a csodálatos aromájú édességek… a gesztenyeliszt különben is a korzikai konyha alfája.

Ezeken az alapokon nevelkedve készül például a Brocciu, ami egy báránysajt, és különleges aromáját az októbertől májusig elfogyasztott hegyi növények és a szelídgesztenye aromája biztosítja. Sajnálatos, hogy a köztes időszakban pont ezek hiánya miatt kevésbé jellegzetes az íze. A túró és a sajt közötti határmezsgyén lavírozó tejtermék egyszerre sós és édes, és nagyjából minden ételbe beleteszik. A romantikára fogékony haspókok nagy kedvence a Brin d’ Amour nevű rozmaringgal díszített áfonyás, vörösboros kecskesajt. A helyiek szerint, aki megkóstolja, az egy falat szerelemhez jut.

Amúgy a korzikaiak nem sokat lacafacáznak az étellel, a legfontosabb számukra a frissesség és a jó alapanyag. Ezt jól mintázza, ahogy egy reggelit elképzelnek: vesznek hat szép házi tojást, vadmentét, vagy rozmaringot, esetleg kakukkfüvet, egy adag Brocciut, rottyintanak egy kiadós omlettet, amihez egy frissen fogott tengeri sünt törnek ketté, hogy kikanalazzák annak finom, sós/jódos/édes ízű okkerszínű belsejét és végül az egészet száraz helyi rozéval kísérik utolsó útjára.

Egy fontos dolgot azonban mindenképpen vegyünk alapul: az igazi, még valamelyest érintetlen korzikai konyhát alig találjuk meg a tengerparton. Ahhoz a hegyekbe kell menni. Mivel a vadon termő szelídgesztenye szinte minden állatnak megélhetést biztosít, így az ételek ízét is átitatja a gesztenye és a vadon termű fűszernövények illata. A kolbászok, sonkák, terrinek itt nagyon izgalmas aromájúak lesznek általuk.

A tengerparton viszont kötelező enni egy jó Aziminu-t, azaz sűrű hallevest. A kanál is megáll benne, olyan, mint egy sűrű gulyásleves, csak halból. Borssal, chilivel, fokhagymával, hagymával, paradicsommal, babérlevéllel, kakukkfűvel ízesítik és kenyérrel sűrítik az alaplevet, amihez kis rákokat, apró halakat passzíroznak. Legalább öt-hatféle hal és jó adag rák, kagyló kerül bele. Általában utána valamilyen töltött tésztát adnak, raviolit, canellonit.

Édességekből pedig hál’ istennek rengeteg van. Például zseniális a Fiadone, egy citromos ízesítésű helyi ricottával készült torta, a Tangerine brocciu mousse, az Epiphany torta, a Cacavelli, a Pastizzu, Moelleux au chocolat…

… és ha a borból elegük van – márpedig az kétséges, mert a szigetnek nyolc borrégiója van és kiváló boraik -, igyanak gesztenye sört.

Egy a lényeg: élvezzék Korzikát és vigyenek haza gesztenyelisztet!