Természetesen ez csalóka, ugyanis Gouvesnek nincs tengerparti része, de a városka tengerparti „kitüremkedését”, Kato Gouvest tekintik sokan Gouvesnek. Általában itt található a szálláshelyek zöme és kétségtelenül csodás környezetben: homokos tengerpart, sekély tenger, tavernák mindenütt, szóval minden, ami egy átlagos nyaralót megragad. Nem csoda, hogy a Personal Tours fantáziáját is megragadta a hely:  Dimi Apartmanház.

Azonban a környék értéke nem csak a szűk párszázméteres körzetben található. Ha kicsit kinyitjuk a látképünket és esetleg mobilizáljuk magunkat, akkor csodálatos vidékeket és kulturális, történeti, természeti, gasztronómiai kincsekre lelhetünk.

Az első és legfontosabb Iraklion, hiszen a főváros számos túra kiinduló pontja: Knossos, Santorini, Spinalonga… A sor végeláthatatlan és aránylag jól szervezett, hiszen elég jó gyakorlatuk van benne. Ezen felül a legjobb vásárlási lehetőségek, szórakozási lehetőségek, rendezvények értelem szerűen a legnagyobb forgalmú Iraklionban találhatók, ezért sem mellékes a közelében lenni.

Akinek viszont a strandok jelentik az élményt, azoknak kicsit keletre található Kréta két legnagyobb és leghíresebb homokos tengerpartja, Hersonissos és Malia. Akit lázba hoz több kilométeren elterülő fürdőzők, bulizók, napozók, ezreinek látványa, annak kihagyhatatlan élmény.

Aki kocsit vagy kismotort bérel, annak kinyílik a sziget és hihetetlenül gazdag arcát mutatja. A legkeletibb csücsökben található az egyik legszebb strand, Vai. Nem véletlenül forgatták itt a Bounty csoki egyik reklámfilmjét. A panorámán és a strandon kívül a helyi banánültetvények apró, de annál finomabb gyümölcseit lehet beszerezni. Összehasonlíthatatlan azzal a banánízzel, amit megszoktunk.

Ahogy a kis, elhagyatott tengerpartok magánya is felettébb romantikus hangulatba hozza az arra fogékonyakat. Alig pár éve még Koutsounari is ide volt sorolható, de mára kicsit többen látogatják hangulatos tengerpartját. A környék viszont még mindig tele van elhagyatott, eldugott, ámde csinos tengerparti öblökkel. Direkt nem mondok pontos helyeket, mert mindenkinek érdemes felfedeznie a „saját” öblét, amit „birtokolhat” arra a pár órára, hogy aztán élete végéig emlékezzen rá, mint én Koutsounari strandjára, ahol tíz éve eltöltöttem 6 órát a 300 méteres partszakaszon, ahol rajtam kívül még két ember volt tisztes távolban. Ezen felül volt 34 fok a fenyőfák árnyékában, két-három méterig átlátszóan tiszta türkizkék tenger, kavicsos strand, egy könyv és néhány mézédes sárgadinnye. Felségesen éreztem magam.

Aztán ahogy visszafelé indultam az északi oldalon található szállodai szobámig még megálltam a sziget közepén egy kis település tavernájában és ettem egy tradicionális görög kaját, egy Ntakos (máshol Dakosnak hívják) az olajfák árnyékában és kabóca zsivajban, vettem még egy csupor mézet és friss fügét, amit a szálláshelyemet majszolgatva néztem a naplementét. Úgy éreztem magam, mintha a világ közepén lennék, pedig csak Kréta közepén voltam.