Ugyanis imádom a sós lét, főleg benne úszni, belemerülni és csodálni a szépségeit. Rajongok a korallzátonyokért és élővilágukért, ha tehetem legszívesebben ezzel tölteném az időm jelentős részét, hogy felette lebegek, mint egy vízi-hulla és nézem az alant történteket, mint egy mozit. Rengetegszer megtettem ezt már számtalan tengeren, óceánban, de még vannak olyan helyek, amiket látni szeretnék.

Az egyik ilyen a mikronéziai Palau medúza tava, ahol a tengertől elzárt medúzák módosultak és már nem ragadozók, hanem fotoszintetizáló élőlényekkel szimbiózisban élve minden reggel tömegesen törnek a felszínre a napfényt begyűjteni. Elképesztő látvány és testközeli élmény lehet ebben a tóban úszni.

Hasonlóképpen szeretnék látni egy kiadós éjjeli fluoreszkáló tintahal ívást is a Japán-tengerben, amitől kékes fényben ragyognak a kis öblök a partokon a temérdek tintahaltól.

Szeretnék egyszer lemerülni a Bismarck-tengerbe is mondjuk Latangai vagy Új-Britannia szigeteinek valamelyik partján elterülő korallzátonynál, mert minden búvár egybehangzó állítása szerint ez az egyik legelhagyatottabb, legérintetlenebb tenger a világon és különleges élőlények hemzsegnek bennük háborítatlanul.

Persze szeretnék csak henyélni mondjuk Moorea egyik korallhomokos fövenyén, bámulva a türkizkék tengert, vagy az égbe szökő sziklacsipkéket, miközben színes alkoholos koktélokat szürcsölve azon morfondíroznék, vajon mit rontottam el, hogy nem ezzel töltöttem életem jelentős részét.

Ha szeretnéd elolvasni a Bakancslista első részét, kattints ide!