A nap és a tenger bűvöletében

Magazin > Tengerparti lazulás

Aki azt szeretné, hogy mindig süssön a nap és tenger legyen a közelben, annak Egyiptomba kell mennie. Európában hol esik, hol sarkvidéki ciklonok hűtik le késő őszi hőmérsékletre a levegőt. Egyiptom ezeken csak nevet.

 Utazóna - Szabó Péter 2016-04-15

Esőt éves szinten is ritkán látott még Sharm el seikh lakossága, a hideg itt 25 fokot jelent, ami július végén itthon a legmagasabb hőmérséklet volt. Ugyanebben az időpontban Sharm el seikh környékén 42 fokot mért a hőmérő árnyékban. Árnyék viszont sehol.
A charter járatokkal ide repülő turista áradat viszont ezért jön ide. Itt hónapokig elő nem fordulhat, hogy akár egy kósza felhő rondítsa el az eget. Augusztusban, szeptemberben, de még októberben is kánikulai meleg uralkodik, a tenger vize pedig 29-27 fokos. Pocsolya, mondanánk itthon, de 42 fokhoz képest ez a vízhőmérséklet hűsítő.

Hűsítésből az all inclusive utakra befizetett utazóknak sincs hiány, hiszen degeszre ehetik, ihatják magukat mindennel, már amennyiben az embernek van ehhez kedve 42 fokban. A folyadék még elkél, sőt, kötelező, ha nem alkoholos, de enni már nem mindig kíván az ember.


Viszont utazgatni, nézelődni annál inkább. Őszintén szólva én nem rajongok a sivatagi kirándulásokért, különösen nem akkor, amikor a tengerparton mérnek 42 fokot, ami a sivatagban legalább 50. Biztos nagyon szép a szent Katalin kolostor, Mózes hegye, a „berberek” sátortábora a sivatag közepén, vagy tevegelni, esetleg dzsippel túrázni a sivatagban, vagy 10 órát utazgatni azért, hogy megnézhesse az ember a déli gyilkos napsütésben Kairó mellett a piramisokat, de engem sokkal jobban érdekel a tengeri látványosságok végeláthatatlan sora. Nem csak színpompás, de hűsítő.

Pipa a szájba, maszk a fejre, békatalp a lábra és ploccs. Amennyire sivár és kis túlzással egysíkú, „szürke” a sivatag, annyira káprázatos színorgiát talál az ember a víz alatt. Sokan azért félnek tőle, mert úgy gondolják, hogy a merülés veszélyes sport – van is benne egy csepp igazság -, és inkább nem kockáztatnak. Nekik ajánlanám a snorkellingezést, azaz a szabadtüdős merülést.
Bevallom, én a legritkább esetben merülök a víz alá, mert a legkedvesebb időtöltésem lebegni a korallzátonyok felett. ha nem kalimpál az ember, megtanulja a legegyszerűbb szabályt, miszerint hullámmal mindig fejjel szembe feküdjünk fel a víz tetejére, akkor kis túlzással egy helyben lebeg a korallok felett. A halak és egyéb élőlények megszokják a jelenlétét, elfogadják, és nem csak megközelítik, de néha kicsit meg is csipkedik. Azért csodás élmény, amikor az ember szemétől négy centire néz be a maszk üvegén kíváncsiskodva egy bohóchal, miközben zebrahalak tömege bújik meg a hasunk alatt a kellemes árnyékban.
Naponta 4-6 órát biztosan pancsolok a vízben, ha kijutok Sharm el seikh, Taba, Dahab, Hurghada tengerpartjára. Nekem ez a felüdülés, a kikapcsolódás.

Illetve még az alkudozás. Sokan nem szeretik, pedig jó móka. Kellemes agytorna, a legjobb ismerkedési és információszerzési módszer. Igaz, benne van a pakliban, hogy ha nem figyelünk, akkor irtózatosan átverik az embert. Így járt nemrég az egyik barátom, aki fűszereket szeretet volna venni, de nem ismerte a fűszerek otthoni árait, nemhogy a helyiekét. Első hiba. Aztán Sharm el seikh old marketjének temérdek fűszerárusa közül kiszúrta magának a legöregebb, legfogatlanabb, látszólag legszegényebb kereskedőjét. Második hiba. Majd némi ismerkedés, a portéka bemutatása, az áruk felsorolása után egyből kért 4-5 termékből anélkül, hogy előre tudta volna, menyit kér értük a kereskedő. Harmadik hiba. Majd amikor az öreg az ár kimondását megelőzve becsomagolta a portékákat és a megrökönyödött vevő kérdésére közölt vele egy felháborítóan magas árat a felénél kezdte az alkut. Negyedik hiba. Így aztán érthető, hogy a pofátlanul magas induló árnak csak a harmadát tudta lealkudni, agy iszonyatosan drágán vásárolt a fogatlanul röhögő árus legnagyobb boldogságára.

Ezek elkerülésére az alkuszok alapszabályai a következők:

  1. mindig tájékozódj az adott termék világpiaci vagy nemzetközi és helyi áráról
  2. soha ne ítélj a külső alapján egy kereskedő esetében és semmiképpen ne sajnáld meg az alkupartneredet, mert az legalább 30 százalékos árnövelő tényező
  3. soha ne kérj egy grammot se semmiből anélkül, hogy előtte ne tájékozódj a portéka áráról. Előbb alkudj meg az árra és utána vegyél.
  4. a teljes arab régióra jellemző, hogy minimálisan 3-4szeres árat mondanak, de előfordult már olyan, hogy 10szeres árat volt képes egy kereskedő a képembe vágni. Ilyenkor a játék elindul és a lényege, hogy te is hökkentsd meg az eladót és közölj vele egy hasonlóan pofátlan árat.

Én például rendszeresen a termék valódi árának – nem az eladó által mondott ár - negyedét-harmadát szoktam bemondani, ami azonnali elképedést és felháborodást, vagy gúnyos kacajt vált ki. Ilyenkor hangzik el az a mondat a számból, hogy ha te nevetséges árat mondasz, miért vársz tőlem mást? Vagy tisztességes árról beszélgetünk, vagy viccelődünk egymással. Általában ilyenkor veszik komolyan először az embert. Addig csak hülye turista vagy, akit át lehet verni. Én például rendszeresen galád módon közlöm az eladóval, hogy tudom, hogy mennyiért veszed az árut, tehát ne akarj engem átverni. Egyiptomban általában mindig veszek illóolajokat. Ilyenkor mindig közlik velem, hogy 2 egyiptomi fontba kerül egy gramm, ami nevetségesen sok. Köztudomású, hogy a termékek fajtájától és minőségétől függően 25-75 piaszter között veszik grammját a kereskedők. Még a legdrágább rózsaolaj sincs 80 piaszter grammonként, míg a jázmin grammja 30 piaszter környékén mozog. Tehát a fickó, ha tisztességes hasznot akar elérni, akkor a bérleti díj és egyéb költségek beszámításával legfeljebb kétszeres árat kérhet. Nyilván ennek az árnak az eléréséhez be kell kalkulálni, hogy a turistacentrumokban lévő kereskedők a dilettáns turistákkal kalkulálnak, így nekik nem biznisz, ha ilyen árat adnak, mert elterjed a híre és nem gazdagodnak meg a sok hülye turistán. Ezért ezt is belekalkulálva a 30 piaszterért vásárolt jázmint általában 80 piaszter és 1 egyiptomi font között veszem meg. Így se túl drága haza viszonyokhoz mérten, de közben jókat dumálok a kereskedővel és sok minden egyéb információt megtudok tőlük a helyi viszonyokról.

Például arról, hogy hol lehet jó pékárút venni, kinél a legjobb a préselt nádcukor, melyik a legjobb kifőzde, étterem, kinél a legfrissebb a hal, rák, mikor érkezik friss árú a piacra… Hiába van all inclusive ellátásra befizetve az ember, azért az igazán autentikus ételeket a hotel falain kívül lehet megtapasztalni. Például abban a kifőzdében, ahol a halleves olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál és isteni finom, mindössze 20 egyiptomi fontért. Hiába kerestem ilyen ételt, soha nem találtam a hotelek éttermeiben, pedig hetedszer vagyok Egyiptomban. Ahogy a pékségek köménymagos, vagy fűszeres, szezámmagos rudacskáit sem kínálták egy hotelben sem, akárcsak az 5-6 féle mangót, 3-4 féle friss datolyát sem ehettem hotelben, pedig a piacok roskadoznak az árutól.

Persze a tapasztalat sem garancia semmire. Én például sokadszor vagyok az arab régióban, Egyiptomban különösen, mégis most az árnyékban ücsörögve, tejföllel bekenve írom ezeket a sorokat. Leégtem. Nem kicsit. Mindig pólóban snorkellingezek, mert a vízben való több órás lebegés a legbiztosabb leégést kínálja a tapasztalatlanoknak. Azonban elég volt egy kis kapkodás, hogy ne várjanak rám búvártársaim és máris otthon hagytam a pólómat és a napozókrémemet. Ennek ellenére a víz csábítása győzött és bár előre elterveztem, hogy csak 30-40 percet leszek a vízben végül 2,5 óra múlva kászálódtam ki a tengerből rákvörös háttal. Ronggyá égtem, amit a víz hűvösében észre sem vettem. Amúgy is lefoglalt a ráják, murénák, papagájhalak, triggerek, picassóhalak, gömb- és bőröndhalak, lágy- és kemény korallok, doktorhalak, angyalhalak és korallsügérek színes forgataga. Higgyék el, élőben sokkal szebbek, mint filmen. Menjenek el és nézzék meg, érdemes.

Szabó Péter - utazóna.hu

Tetszik a cikk? Oszd meg ismerőseiddel is!