Persze ízlésről vitázni már a rómaiak szerint sem lehetett és ez a vélekedés azóta sem változott, tehát mindenképp szubjektív lista következik.

Nálam az első mindenképpen a tacaca, ami egy maniókás, királygarnélás csípős leves, hibátlan kaja egy átmulatott és kashaszázott éjszaka után.

Ezt követően letolni még a gyomrunkba egy acarajé-t szintén okos döntés, hiszen a kiadós feketebabpüréből kisütött táskában vigyorgó garnélák garantáltan feltöltik az embert pár órára.

Bár van bennem harc a dobogón, mert a bolinho de bacalhau-nak, azaz a tőkehalas golyócskáknak sem vagyok képes ellenállni.

És mit mondjon az ember, ha szembefut egy kiadós coxinha-val? Felséges falatkák, érdemes kipróbálni otthon is elkészíteni. Nem túl nehéz meló és a siker garantált.

A csodatevő és szuperélelmiszernek tekintett acai bogyókból készített krémet is meg kell kóstolni egyszer az életben.

Amit azonban minden brazil garantáltan eszik a hét minden napján, az a Pao de Queijo, azaz a sajtos kenyérkék. Mindenki egybehangzó véleménye szerint zseni volt, aki kitalálta.

Megint mások szerint ugyanez igaz a pamonha-ra és nem is tévednek sokat, hiszen a kukoricalevélbe csomagolt édes-vajas kukoricamálé… valami felséges!

Azonban ha csak egy ételben kellene bemutatni a brazil street food-ot, akkor az a feijoada. Sőt, pontosítok: aki nem evett feijoada-t és azt állítja, hogy járt Brazíliában, az hazudik. Más kérdés, hogy ennél nehezebb kaját el sem lehet képzelni: feketebab, kolbász, füstölt marha és sertés húsok, chili… odaver rendesen, ám ha ezzel nem laksz jól, akkor semmivel.

De ha kipukkadnak is, a végén még toljanak be a szájukba pár golyónyi brigadeiro-t és mindjárt szebb lesz minden.