A Himalája sokunk egyik vágyott helyszíne, amit egyszer látni kell. Ha mindehhez tartozik egy luxushotel is 2500 méteres magasságban, akkor a hozzám hasonlóan testesebb, a kényelemért bármire hajlandó emberek is felsóhajtanak, hogy mégiscsak van Isten. Az Oberoi hotellánc Vadvirág teremre keresztelt hotelje Shimla egyik hegycsúcsán földöntúli panorámát kínál luxus színvonalon.

A marokkói Atlasz hegységben található Tamadot kashba is minőségi szolgáltatásokat kínál, de egy kicsit más körítéssel. Nem a világ legmagasabb hegységeinek látványa, inkább a hegyek hangulata teszi felejthetetlen élménnyé az itt töltött időt.

Ugorjunk, ahogy Pósalaki bácsi mondaná és máris Patagóniában, a Torres del Paine természetvédelmi területen találjuk magunkat a Salto Chico hotelben, aminek a panorámájától földbe gyökerezik minden ember lába és nem tud szabadulni tőle.

Mindez a szállodai szobából így néz ki

és a hotel mellett lehömpölygő vízesés mellől így a Torres del Paine csúcsai. Gondolom nem kérdés, hogy ez is bakancslistás élmény.

Innen északra vágtatva eljutunk Alaszkába, ahol az Aleyska resort megközelítése már felér egy kisebb tortúrával, ugyanis a függőliften túl legfeljebb gyalog juthatnánk fel ide, de az kegyetlen strapás lenne a bőröndökkel együtt.

Innen még egy kis lifttel feljebb is lehet jutni a gerincen, aztán usgyi lefelé a hegyoldalról, miközben a világ egyik leggyönyörűbb panorámája tárul elénk.

A legdurvább látványért azonban ennél is magasabbra, 3000 méter fölé kell mennünk az olasz Alpokban található Rifugio Lorenzi menedékházba. Sajnos olyan hírek keltek lábra, hogy lezárják az oda vezető drótkötélpályás felvonókat, így legfeljebb a hegymászóknak lesz lehetőségük a káprázatos látványban részesülniük a Dolomitok csúcsain.

A 3029 méter magasságban található Payer hütte meglátogatása viszont már tényleg sok fáradságot követel, de a látvány…

Egyszerűen nem értem, hogy tudtak ide egy ekkora épületet felhúzni.

Látszólag sokkal könnyebb volt a Rudolfshüttét létrehozni a 2315 méter magasan fekvő tengerszem partján, de azért ez sem semmi. Mindenesetre a közeli hegycsúcsokról fantasztikus látvány tárul elénk.

Akármelyiket is választjuk, akár télen, akár bármely évszakban, tuti, hogy sosem felejtjük el az itt töltött napokat. Ahogy én sem fogom sose elfelejteni az Aconcagua látványát és a 3200 méter magasan fekvő parkban megtett sétát, amikor arra jártam.