Spanyolország legvitatottabb hagyománya. A bikavidal létezését a toro bravo –nak köszönheti, mely a primitív urus (más néven bos) nevezetü bikák leszármazottja. A fajta nem csak ebben az országban volt ismert, de itt találta meg a legmegfelelöbb környezetet és egészen napjainkig honos.
Már a Bibliában is fellelhetőek utalások erre a bika áldozatra, a mennyei igazság tiszteletére, mivel ez az állat volt mindig is az erő és a bátorság szimbóluma. Úgyszintén őriznek dokumentumokat ibériai népcsoportokkal kapcsolatban, melyek nyilvános helyen történő, ünnepélyes áldozatokról számolnak be, kihívóan viselkedve a bikával. Másik történelmi támpont az uro-s fajjal való testgyakorlás, melyben nem az erő, hanem az ügyesség és a jó reflexek dominálnak.
Sokan úgy vélik, hogy a hagyomány eredete a római arénákhoz fűződik, mely a hangsúlyt az a zajos ünnepségre tette, a mai bikaviadalokhoz hasonlatosan, annak ellenére hogy már az ősi ibériai kelták is feláldozták ezeket az állatokat isteneik dícsőségére. Az egyetlen kívételt Spanyolország muzulmán korszaka képezte, mikor a bikaviadal tiltott volt és embertelennek minősítették. Ennek ellenére a középkorban a várurak kiváltsága volt a bikával lóhátról csatát vívni, dárdát dobván azokra.
A bikaviadal - ahogyan ma ismerjük - a XVIII. században alakult ki. Mikor a nemesek elhagyták a küzdőteret lóháton, a köznépre került a sor, hogy megmutathassák bátorságukat és ügyességüket gyalogszerrel. Az első időkben nem léteztek szabályok, sem segédek.
Spanyolországban a bikaviadal nagy népszerűségnek örvend, melyben egy felemelő, több évszázados tradiciót látnak megelevenedni. Nem a bika halálát, a tortúrát ünneplik, hanem a torreádor eleganciáját, bátorságát. A publikum rájuk koncentrál, megtapsolják minden jól sikerült mozzanatát.
A viadalon általában 3 torreádor és 6 bika van napirenden, mely ünnepélyes sétával kezdődik a publikum előtt(paseillo). Elöl a két ceremóniamester lovon az elnökséghez lovagol, hogy szimbólikusan elkérjék a bikák istállójának kulcsát. Mögöttük lépked a három torreádor a hozzájuk tartozó segédekkel. Végül jönnek a “gyászhuszárok”, akiknek szerepe az elhullott bikát elvontatni. A kulcs átvétele után elhagyják a teret és szabadon eresztik az állatot. A torreádor egész idő alatt beszél a bikához és igyekszik akaratát megszegni.
A viadal három részre oszlik: az elsőben megszúrkálják és posztóval ingerlik, a másodikban a segédek három pár dárdát szúrnak belé. A harmadik rész, a vidal fénypontja, mikor a torreádor megadja az állatnak a kegyelemdöfést karddal. Ha a győzelem elnyeri a közönség tetszését, a bikaviadort a bika egyik, vagy mindkét levágott fülével jutalmazzák, melyet legyező mozdulatokkal kérnek az elnökségtől, melyet jóvá kell hagyniuk. A legnagyobb megtiszteltetés a torreádor részére, ha a közönség vállán viszi ki az arénából.