Jordánia területe közel akkora, mint hazánké, csak éppen fele annyian lakják. Ez persze nem meglepő, hiszen kétharmadát sivatag borítja, így a lakosság nagy része az észak-nyugati területekre koncentrálódik, arra a térségre, amelyet Izraelhez, a palesztin autonóm területekhez és a Sínai-félszigethez hasonlóan a szentföld részeként tartunk számon.

Kánaán sziklás földjén
Bár Jordánia nyugati részének szinte minden ősi városa szerepel a Bibliai történetben, a Vatikán összesen hat zarándokhelyet jelölt ki a térségben. Ezek egyike a Nebó-hegy, az a magaslat, ahonnan a hagyomány szerint Mózes röviddel halála előtt meglátta az ígéret földjét. Mózes feltételezett sírja fölé később, a IV. században templomot emeltek, amelyre a VI. században ráépült egy bizánci bazilika. KeresztelőSzent Jánoshoz kötődik másik két közeli zarándokhely: Bethabar a Jordánon túl, és Macherus, a mai Mukawir.

A Biblia szerint Bethabarban, illetve a közelében csobogó folyóban keresztelte meg Szent János a hozzá igyekvőket – közöttük Jézust is. A Jordán melletti településen a Kr. u. V-VII. században egy több épületből – templomokból, medencékből, tárolóhelyiségekből – álló monostort építettek, és a Kr. u. I. századból származó leletek mellett itt vélték megtalálni Szent János barlangját is. A kissé délebbre fekvő Macherust azért tartják szent helynek, mert az Újszövetség szerint valaha itt állt Herodes Antipas palotája, aki lánya, Salome kérésére levágatta Keresztelő Szent János fejét.

Amman és környéke
Amman utcáin sétálva eszünkbe sem jutna, hogy ez a város is egyike a hat zarándokhelynek. A ma már forgalmas, modern nagyváros külső kerületeiben egymást érik a luxusszállodák, hatalmas bevásárlóközpontok, szórakozóhelyek és gyorséttermek, amelyek már csak azért is fontosak, mert sokszor ezek igazítanak útba. Jordániában ugyanis nem nagyon használnak utcaneveket és házszámokat. Az utak jó minőségűek, és annyi a taxi, hogy gyakran többet lehet látni belőlük, mint más autókból.  

A kora esti szürkületben nagy jövés-menés kezdődik a belvárosban. Az utcákat ellepik a hosszú fehér ruhás, fejkendős férfiak, és a „világi” ruhákba öltözött fiatal fiúk. Nőket csak ritkán látni, hiszen sötétedés után nekik már otthon a helyük. A felnőttek között itt-ott előbukkannak a kis teáskannával és műanyag poharakkal szaladgáló fiúcskák, akik teát árulnak potom pénzért, s az utcán készülnek az ínycsiklandozó finomságok: a pitába csavart húsosuborkás shawrama, és a falafel, amelyeket érdemes megkóstolnunk.

A Közel-kelet egyik legjobb állapotban megmaradt római városát az Ammantól északra fekvő Jerashban találjuk. Akár a két színház valamelyikének padjain üldögélünk egy picit, akár a fórum, a piactér vagy a főút oszlopai között sétálgatunk, úgy érezzük, mintha életre kelne körülöttünk a város.

Holt-tengeri lebegés
Jordánia egyik legizgalmasabb természeti képződménye a Holt-tenger, amelyet leginkább az izraeli oldalon, Kumrán barlangjaiban talált írásos tekercsek révén ismert meg a világ. A tenger szintje alatt 411 méter mélyen fekvő tó egyben a Föld legalacsonyabb pontja. Egyedülálló kémiai összetételének köszönhetően vizének tetején lebegve akár újságot is olvashatunk, mert a víz olyan erővel tart fent bennünket, hogy elsüllyednünk benne lehetetlen. A tó déli partjainál találhatók az útikönyvekből jól ismert sózátonyok és sziklák, melyek vakító fehérséggel szikráznak a napfényben.

A mozgalmas városnézések után jöjjön valami nagyon különleges: Wadi Zarka vizes kanyonja, ahol forró vízesés alatt fürdőzhetünk, mielőtt útnak indulunk a több kilométeres termálpatak útján. A terep nem könnyű, sziklák közi kötélhágcsós leereszkedés vár ránk, Isten alkotta vízi csúszda, és jó sok gyalogolnivaló a káprázatosan szép és teljesen elhagyatott völgyben. S bár az ólomlábak és a másnapi izomláz mindenkinek garantált, az élet eme testet és lelket formáló nagy kalandja elől kár lenne megfutamodni.

A sziklába vájt város
A Holt-tengertől délre a táj fokozatosan köves sivataggá alakul át, melynek egybefüggő, végtelennek tetsző szőnyegét csak néha törik meg oázisok vagy kiszáradt folyómedrek, úgynevezett „vádik”, melyek az év nagy részében szárazon állnak, de amint eljön a tavaszi eső, gyorsan megtelnek vízzel és életre keltik a homok alatti magokat. Egy ilyen időszakos folyó medrében, a Mózesvölgyben találjuk Petrát, a sziklából kifaragott színpompás várost, amely méltán nevezhető a világ egyik legkülönlegesebb műemlék- együttesének.

A térség központjában találjuk a valamikori városmagot. A völgyet egykor lapos tetejű házak lepték el, voltak piacok, templomok, itt állt a királyi palota, és középen húzódott az oszlopos út, amelynek maradványai még ma is láthatók. A lakónegyedhez egy szűk, meredek sziklafalakkal kísért szurdok vezet, amelyet földrengés hozott létre, s amely olyan hatalmas, hogy az ember valóságos törpének érzi magát benne. Az ezernyi színárnyalatban játszó sziklafalból itt-ott gyönyörű építmények és sziklába faragott domborművek bukkannak elő, s a kanyon végén ott áll a Kincstár, mely mára egyenesen a város szimbólumává vált.

A sivatag romantikája
Petrától mintegy másfél órányira fekszik a jordániai sivatag egyik legszebb tája, Wadi Rum, azaz a Holdvölgy. A holdbéli táj akár egy hatalmas kiállítás, amelyen a művész, maga a természet mutatja be, milyen csodákat lehet művelni kőből és homokból. A sziklákat mintha óriás kezek csiszolták volna csíkosra, fodrosra vagy éppen simára. A homoktengerből zátonyszerűen kiemelkedő sziklák hol fehérek, hol sárgák, barnák, vörösek, vagy feketék. Nincs az a színárnyalat, amelyet fel ne fedezhetnénk ezen a vidéken.
 

Amit feltétlenül meg kell kóstolni
Arab kenyér (pita): lapos, kerek kenyér.
Baklawa: mézes-citromos szirupban áztatott, dióval töltött réteges kalács. Falafel: apró, erősen fűszerezett darált csicseriborsó-gombóc jól átsütve.
Halwa: édes szezámmagos kalács, általában laposra készítik, és gyümölcsöt, diót tesznek bele.
Kebab: roston sült húsdarabkák, vagy faszén fölött főzött hal.
Shawrama: függőleges nyársra helyezett hústorony, amiről folyamatosan levagdossák a megsült húst, miközben a nyárs tovább forog.
 

Hasznos tudnivalók
Hivatalos pénznem: Jordán Dinár (1 JD = kb. 299 Ft).
Időjárás: a nyár csapadékmentes, áprilistól októberig tart, az átlaghőmérséklet májustól októberig 28-30 C fok, télen 18-24 C fok.
Vásárlás: Amman óvárosa egy óriási bazársor. A piac biztonságos és olcsó, az arany ékszerek pl. 20 %-kal olcsóbbak, mint idehaza. Mindenre alkudni kell.
Csapvíz: ajánlott palackozott vizet fogyasztani.
Alkohol: a muszlimok vallása tiltja az alkohol fogyasztását, a boltokban kapható, de sörözőket, bárokat, diszkókat nem találunk. Alkohol az utcán nem fogyasztható!
Vendégszeretet: a Jordánok híresek vendégszeretetükről, egy-egy teára, kávéra
gyakran meghívják a turistákat. Ezt illik is elfogadni, mert a visszautasítással megbánthatjuk őket.
Fényképezés: a helyi embereket csak akkor fotózzuk, ha engedélyt kértünk, különösen, ha a nőkről van szó.
Vízipipa: a vízipipázás utcán ülve kellemes időtöltés, s jó alkalom arra is, hogy helyiekkel ismerkedjünk.
Beduinok: a sivatag vándorai, akik nem polgárai egyetlen államnak sem, útlevél és egyéb papírok nélkül szelik keresztül kasul a Szahara homoktengerét, államhatárokra való tekintet nélkül.

Szöveg és fotó: Szabó Viola