A Tolna megyeszékhelyén, Szekszárdon a két szó szinte szinonima. A rómaiaknak köszönhetően mai napig él, és virágzik a szőlőtermelés és borgazdálkodás. 1987-től a Nemzetközi Borászati Hivatal „A szőlő és a bor nemzetközi városa” rangra emelte. Borai, ha nem is világhírűek de az ország borlapján előkelő helyen szerepelnek. Ki ne ismerné például a rubinvörös kadarkát. Mi a helyzet a Szekszárdi bikavérrel? Talán kevesek tudják, hogy bikavér nem csak Egerben, de Szekszárdon is van. Szeretném a kedves Olvasót megismertetni a város szépségével, és az ízletes boraival. Képzeletbeli sétánkat pedig az idei borfesztivál fergeteges hangulatával kívánom különlegessé, tenni, hogy ezzel még nagyobb kedvet teremtsek a város felkereséséhez.

A bevezetőben említést tettem a rómaiakról ám nem ők voltak az elsők. Már a jégkorszak vége felé -ráismerve a vidék szépségérre- lakott volt a környék a település azonban csak a kelta korszakban kezdett kialakulni. A rómaiak katonai szempontból tartották fontosnak, az akkor Alisca elnevezésű helyközséget. A város folyamatos virágzása révén 1485-ben már mezővárosi rangra emelkedett és 1779 óta megyeszékhely.
Azt már tudjuk, hogy a szőlőtermelés fontos gazdasági tényező, de ezen kívül jelentős még a város tejipara is. Mint megyeszékhely fontos szerepet tölt be iskoláival. A város előnyös földrajzi fekvése, a környék természeti szépsége és az állandó kulturális rendezvények turisták százait vonzzák évente. Vessünk hát egy pillantást a borfesztiválra helyszínéül szolgáló borfesztiválra.

Sétánkat kezdjük a város történelmi központjában, a Béla téren. Ha az idáig vezető úton becsukjuk a szemünket és csak a téren nyitjuk ki, az az érzésünk támadhat, hogy visszatértünk a múltba.
Az egységes barokk házak sora és a macskakő tökéletes bizonyítékai mindennek. Csak az zökkent minket vissza a jelenbe, hogy ma már nem a lovak kopogásától, hanem az autók zajától hangos a tér!

A tér közepén a barokk Szentháromság szobor áll. A teret díszíti még ezen kívül a névadó, Béla királyunk szobra valamint, Szt. László királynak a város védőszentjének szobra mely egyben kút is. A szobortól jobbra látható a belvárosi római katolikus templom mely Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma! A tér túloldalán nyugatra találjuk a Városháza díszes épületét.
A tér keleti felében pedig a Régi Vármegyeháza emelkedik. Klasszicista stílusú épület falai engem leginkább a szigorra az elmúlt századok vaskalaposságára emlékezetetnek és ez valóban így is volt. Az 1828-33 közt épült intézmény falai számos megyegyűlés vitáit őrzik. Ma békésebb időszakokat él az épület, egy része hivatalként, a másik pedig levéltárként szolgál.
Már I. Béla királyunk is ezt a helyet találta a legmegfelelőbbnek, hogy 1061-ben felépítesse a bencés apátságot. Ezen apátság romjait láthatja ma az ideutazó.

A vármegyeházától könnyed sétával érhető el a város leghíresebb szülöttének, Babits Mihálynak a szülőháza.
A költő születésének 100. évfordulójának alkalmából, 1983-ban újították fel a házat, mely gyermekkorától a felnőtt költő koráig mutatja be személyes tárgyait. A szülőház udvarán található a Babitsról készült legismertebb szobormű, amely Farkas Pál szobrászművész alkotása.

A Babits ház zöld kapuját átlépve tegyünk egy 360° -os fordulatot, és haladjunk homlokegyenest az ellenkező irányba. A Béla tértől délre, a macskakövön lefelé haladva számos hangulatos kávézó csalogat minket. Az utca aljára érve a Garay térre jutunk, mely Garay János költőről lett elnevezve. A költő teremtette meg Háry János alakját, és hogy ezt ne feledjük az irodalmi hős szobrát is láthatjuk a téren.
Bevezetőm során említést tettem Szekszárd kulturális fontosságáról, hát íme a Garay téren található az ország egyetlen német nyelvű színháza a Deutsche Bühne. Nem véletlen, hogy az ország ezen a részén alakult ki az idegen nyelvű színház, hisz Szekszárd környékén található Decs, ahol jelentős a sváb kisebbség. Az út másik oldalán kéklik egy árkádos épület, ami nem más, mint az Augusz ház.
Évszázados fennállása alatt számos szerepet töltött be, legrégebbi része a „Fekete Elefánt” Szállónak adott otthont, ahol annak idején II. József is vendégeskedett volt. A ház neve a későbbi tulajdonosáról Augusz Antalrólkapta a nevét, aki klasszicista stílusban bővítette ki, az eredetileg romantikus stílusú épületet.
Mint lelkes zenekedvelő négy alkalommal látta vendégül Liszt Ferencet. Ehelyez a házhoz kötődik a VIII. magyar rapszódia, melyet e ház falai között szerzett. A ház ma a Liszt Ferenc Zeneiskolának ad otthont A zeneszerző itt tartózkodásának emlékét a ház falán elhelyezett tábla őrzi.

Ha tovább sétálunk elérjük a Művészetek házát. Amennyiben utunk során megfáradtunk, megpihenhetünk egy kicsit a Prométheusz Parkban. A fiatalok által közkedvelt teret Prométheusz igen modern kivitelezésű szobra díszíti.

Így ősz tájékán a szüreti fesztivál alkalmával rengetegen nyüzsögnek az utcán. A szüreti felvonulás a Béla térről indul és a Liszt Ferenc térig mennek a feldíszített kocsik amelyről a népviseletbe öltözött menyecskék integetnek. Mindenki, aki él és mozog ilyenkor az utcán van. Ringlispilesek, bazárosok egész sora várja az érdeklődőket.
Mézeskalácsért, hagyományőrzésért azonban nem kell várni a fesztiválig. Egész évben várnak minket a múzeumok és a bemutatókat tartó kézművesek. Ajánlom, hogy ha időnk engedi, látogassunk el a „Mézédes Emlékeink” mézeskalácsos, gyertyaöntő és cukorkakészítő Múzeumba. Ha részletesebben szeretnénk elmerülni a témában a www.szekszard.hu weblapon mindenre választ kapunk.

Szó esett az előzőekben a sváb kisebbségről, de nem ők az egyetlenek, erről ad tanúbizonyságot a Zsinagóga is.
A város forgatagától menekülni vágyó utazók számára is rengeteg lehetőséget nyújt Szekszárd és környéke. Mindenek előtt menjünk fel a Bartina dombra, ahol a szőlőmotívumokkal díszített kilátóból csodálatos panoráma tárul elénk a városra. A szőlőskertekben sétálva pedig múlt századi borospincékre is bukkanhatunk.

A várostól eltávolodva kellemes sétát tehetünk a Gemenci erdőbe, vagy ha elegünk van a sétából egyszerűen csak üljünk fel a kisvasútra és hagyjuk magunkat elvarázsolni a csodálatos őszi táj által.

A beszámolót írta: Séllei Lívia
A fényképeket készítette és a rovatot szerkeszti: Darin Sándor
A magyar vándort ebben a hónapban is a Carpathia Travel utaztatta.