Látogassunk el hazánk egyik legnyugatibb városába, melyet sokan csak a hűség városaként emlegetnek. Szeretném a kedves Olvasóval megmutatni, hogy Sopron nem csak polgárairól, történelméről de szépségéről is híres.

Történelmét tekintve Magyarország egyik legősibb városának mondhatjuk, már a kelták és az illírek is felfedezték a környék szépségét. Az igazán jelentős változás természetesen itt is, mint oly sok más magyar város történelmében a rómaiakhoz fűződik. A rómaiak Scarbantia néven felvirágoztatták a Soproni-hegység, Fertő-tó, és a Balfi-dombság között elterülő települést

Scarbantia, mint a Borostyánkő út egyik állomása akkor is, és most is jelentős szerepet töltött be. A római kori épületmaradványok természetes részeként vannak jelen városszerte, hol nagyobb részleteket, hol csak apró köveket vélhetünk felfedezni. A sors kegyes volt a történelmi viharok során a városhoz és viszonylag minden nagyobb veszély elkerülte. Ennek köszönhetően Sopron utcáit járva - bár ezt, már sok cikkemben írtam, de sehol sem volt annyira igaz, mint ebben az esetben - azt érezzük, hogy interaktív történelem órán veszünk részt. Tökéletes állapotban lévő házak, terek együttese egy eleven ékszerdobozt tár elénk. Sopron életében is volt azonban egy sorsdöntő pillanat mikor veszélybe került. Az első világháborút követően a város polgárainak szavazniuk kellet, hova szeretnének tartozni. Nagy valószínűséggel sokkal jobb életük lehetett volna, ha a szomszédos Ausztria polgáraként folytatják életüket, de ők másként döntöttek, a gazdagság helyett a tisztességet választották és maradtak ezzel Magyarország leghűségesebb polgárai. Vigyázzunk ne higgyünk el mindent a szemünknek, igaz ugyan minden szó, amit az előzőekben írtam, de tudni kell, hogy a II. világháború Sopront sem kímélte, bombázásai során nagyon sok épület porrá vált. Az, hogy mégis a korábbi századok embereinek helyébe érezhetjük magunkat az annak köszönhető, hogy minden egyes megrongálódott épületet saját, eredeti stílusában próbáltak helyreállítani.

Kérem, jöjjön velem kedves Olvasóm, járjuk együtt végig, mindazt, amitől Sopron valójában Sopron. Az Ikva patak által körbevett belváros több irányból is megközelíthető. A történelmi városmagot tekintve, a római kori falak mentén két nagyobb bejárat található, az elő és a hátsó kapu. Mi most hátulról támadva, a hátsó kapun át közelítjük meg az Orsolya teret. A tér az Orsolyita templom és zárda együttesről kapta a nevét. A szabálytalan négyszög alakú tér közepét egy gömb alakú szobor díszíti.
Korábban a tér a só piactól volt hangos, majd később hentesüzletek és mészárszékek is üzemeltek itt. Erre azonban csak véletlenszerűen a tér bombázásakor derült fény. Ekkor a házfalak leomlásakor vették észre a ház igazi szerkezetét, az úgynevezett „lábas ház” szerkezetet, mely nem más, mint egy árkádsoron elhelyezkedő emeletes épület. Az üzletek pedig az árkádok alatt a földszinten voltak. A térről két irányba haladhatunk tovább. Mehetünk a Szent György utcán, vagy az egykori zsidó utcának nevezett Új utcán. Megtehetjük azonban azt is, mert lehetőség nyílik rá, hogy a két utca közt, az azokat egybekötő árkádok alatt ide-oda cikázva egyszerre tekintsük meg mindkét utca szépségeit. Mi most elsőnek a Szt. György utcát válasszuk.
A látvány magáért beszél a középkori házak piciny kis ablakai engem leginkább a „Süsü a sárkány” című mese házaira emlékeztetnek. Ezek közül is a 15-ös és a 22-es számú házak érdemelnek nagyobb figyelmet. Nem haladhatunk el azonban a 17-es számú ház mellett sem, itt ugyanis romai kori maradványokra lelhetünk. Most azonban térjünk át az Új utcára, az egykori zsidó utcára.
Itt találhatjuk az egykori zsidó közösség valamikori imaházát, az ó-zsinagógát mely az utcavonalhoz képest bentebb helyezkedik el. Nem ez az egyetlen ilyen irányú nevezetessége az utcának, ugyanis gazdag és gazdagabb emberek már akkor is voltak. Egy bécsi származású Izrael nevű kereskedő ugyanis magánimaházat emeltetett maga és családja számára, mely ma új zsinagóga néven múzeumként működik.

Az Új utca a Fő térre vezet, oda ahol kezdetek kezdete óta városi élet zajlott. Az egykori piactér mára találkozó, és kiindulópont lett. Találkozópontja kicsiknek és nagyoknak, hisz ez a legegyértelműbben megtalálható pont az egész városban. Valamint kiindulópont is, hiszen minden látványosság csak kőhajításnyira van innen.
Vegyünk sorra mindent. Kezdjük talán ott, amit mindenki ismer, Sopron szimbólumánál, a Tűztoronynál. A torony az egykori római kapu erődített és átépített utóda.
Ha vesszük a fáradtságot és felkaptatunk a lépcsőkön, saját szemmel győződhetünk meg arról, hogy milyen tökéletesen lehet belátni az egész környéket. Így az esetlegesen felmerülő tűzeseteknek könnyedén véget lehetett vetni. A toronyból azonban nem csak a tüzeket figyelték, de a város felé közeledő idegen kereskedőket is, akiket a városkapu átlépésekor meg is adóztattak mielőtt portékájukat áruba bocsátották volna. A Tűztorony közvetlen szomszédságában található a tér másik ékessége, a Szentháromság szobor. Magyarországon a szentháromság szobrokat a pestisjárvány után emelték országszerte az áldozatok emlékére, a soproni azonban mindegyiknél különb, mert ehhez hasonló csavart szobrot sehol máshol nem látni az országban.

Ha egy percre megállunk és körülnézünk olyan érzésünk támad, mintha nem is Sopronban és nem is Magyarországon járnánk, hanem egészen máshol, Firenzében. A mediterrán hangulatot sugalló házak és udvaraik teljesen elvarázsolják az ide látogatót. A varázslat kézzel fogható bizonyítékaira pedig a múzeumokban találunk. Az egyik legpatinásabb ilyen, múzeum a patika-házban berendezett patika múzeum. Nem kevésbé jelentős a Fabricius-ház sem, amely a várostörténeti kiállításnak ad otthont.
Vegyük szemügyre az egykori polgármester, Lackner Kristóf lakóházát, mely stílusosan a Lackner, vagy tábornok-ház néven vált ismertté. Közvetlen ennek a háznak a szomszédságában helyezkedik el a Stornó ház, gazdag patrícius kereskedők egykori háza. Lakói szenvedélyes műgyűjtők és zenerajongók voltak. Ennek köszönhetően a ház felső szintjén, magángyűjteményükből berendezett kiállítást tekinthetünk meg. Zenerajongásuknak pedig azzal adtak legnagyobb hangsúlyt, hogy Liszt Ferencet több ízben is saját vendégükként fogadták. A zeneművész több alkalommal adott koncertet, osztatlan sikert aratva. Egyszer a helyi hölgyek megszerezték a művész kesztyűjét, és mivel mindenki egyformán szerette volna magáénak tudni azt, szétszakították, hogy mindenkinek jusson belőle egy darab.

A tér másik oldalán láthatjuk a város legismertebb templomát a Kecske templomot. Nevéhez legenda fűződik Állítólag egy kecske egy arannyal teli ládikát kapart e helyütt ki a földből, melyből a Gaisel család 1280-ban templomot építetett. A legenda hitelességét semmi sem bizonyítja, de tény hogy a templom címerében megtalálható a kecske. A templom 48 méter magas tornyával a város egyik legmeghatározóbb épülete.

Ha úgy érezzük, hogy szemünk még szomjazik a látványra, de lábunk már nem visz tovább, ne szégyelljünk megállni. Pihenjünk egyet, például a városháza alatt lévő borozóban, ahol a soproni borvidék minden nevezetes borát, végigkóstolhatjuk. De azok számára is van kiút, akik a bor helyett sört részesítik előnyben, hisz Sopron a „jópofa sör”, azaz a Soproni Ászok hazája..
Ha fáradtságunk enyhítésére nem elég egy pohár bor, vagy egy jó pofa sör, akkor csakis a soproni Lővérekben pihenhetjük ki magunkat, ahol a csend dallamosan ringat el minket.

Itt újra erőre kapunk, hogy felfedezhessük a környék további látnivalóit úgy, mint a Fertődi kastélyt, Fertőszéplakot, Nagycenket, vagy akár a Kismartoni kastélyt.

Remélem felkeltettem az Olvasóm kíváncsiságát és jövő hónapban is velem tart a magyar nyugat felfedezésében. Addig is jó pihenést, és ha tehetik jó utazgatást kívánok.

A beszámolót írta: Séllei Lívia
A rovatot szerkeszti és a fényképeket készítette: Darin Sándor
A magyar vándort ebben a hónapban is a Carpathia Travel utaztatta