Kirándulásokban gazdag boldog újévet kívánok minden kedves Olvasómnak. Remélem 2005-ben is sikerül majd olyan élményekről beszámolnom, ami arra sarkalja az Olvasót, hogy először velem tegyen virtuális túrát, majd maga is felfedezhesse a kalandokkal teli táj, város, vagy valamilyen hely szépségét. Ahogy azt a címmel is sugalltam az új évet, valami egészen nagy falattal kezdeném, egy szuszra szeretném körbesétálni, Önnel az egész világot, ha már egyszer ilyen szép napos, majdnem, hogy tavaszi időjárásnak örvendhetünk. Persze nem igazából gondoltam körbejárni a Földet, mint ahogy azt Willie Fogg tette 80 nap alatt, hanem csupán néhány óra alatt. Hogy ez hogyan lehetséges? Gyerekjáték, ha tudjuk, hogy hol kezdjük az utat.

Először is vegyük az irányt keletnek Nyíregyháza felé és egy kicsit lőjünk túl a célon. Máris megérkeztünk világkörüli sétánk színhelyére a Sóstói Szabadidőparkba. Választhatnánk a strandfürdőt is, mint élménydús programot, de ahhoz így január elején kissé hideg lenne. Tehetnénk egy látogatást a Falumúzeumba, de oda inkább szerdánként érdemes ellátogatni, amikor is helyi étel specialitásokkal is kényeztetik a látogatót. Sétálgathatnánk a parkerdőben, vagy felülhetnénk a helyi kisvasútra, ha még kényelmesebbek lennénk. Ám mi egészen pontosan a Nyíregyházi Vadasparkba vágyunk, ahol minden élményt egyszerre élhetünk át.

Sétánk során 24 hektáros terület vár felfedezésre, ahol 270 állatfaj 2500 egyedét tekinthetjük meg. A vadaspark kezdetben nem volt „világméretű”. 1977-ben a nyitás évében először csak a hazai állatfajok környezethű bemutatására szorítkoztak, ám az évek során továbbterjeszkedtek először a Kárpát medence vonulatáig, majd egész Eurázsia állatfajtáit tudhatták magukénak, illetőleg megteremtődött a lehetőség, hogy emberek százai ismerkedjenek meg egy helyen több kontinens lakóival. Mára már a Sarkvidéktől egészen Ausztráliáig képviseltetik magukat az állatfajok. Mostanra talán mát tisztázódott a kedves Olvasóban, hogy miféle Föld körüli sétának nézünk elébe. Nyíregyházán a vadasparkban fogjuk körbejárni az egész világot és egzotikusabbnál egzotikusabb állatok százait csodáljuk majd meg.

A magamhoz hasonló emberekben az állatkert hallatán vegyes érzelmek és emlékek törnek fel. Mi még úgy ismertük meg a barna medvét, hogy pici helyen körbe-körbe forogva elégítette ki mozgásigényét. A jegesmedve hőgutát kapott a nyári melegben, mert a „lavornyi” víz nem enyhítette a hőséget, és persze a bűz, - ami ilyen életkörülmények között nem is volt csoda - minden látott élményt csorbított. A mai kor gyermekei azonban hála Istennek már nem így ismerik meg a különleges állatokat. Mára minden állatkert és vadaspark igyekszik megfelelő élőhelyet és természetazonos körülményeket biztosítani lakóinak, és ez különösen igaz a Nyíregyházi Vadasparkra. Működésének célja az állatfajok széleskörű megismertetése és emellett a veszélyeztetett állatfajok megmentése az EEP vagyis az Euópai Tenyésztési Program keretein belül. Mindenki számára ismert tény, hogy a természetből kiragadott állatok nem szívesen szaporodnak fogságban. Nyíregyházán azonban ez nincs így, itt ugyanúgy otthon érzi magát a zsiráf, mint a bohóchal. Itt senki nem érzi magát fogságban, és így szívesen szaporodnak az állatok. A vadaspark célját a Nemzeti Kulturális Alapprogram is elismeri és jelentős támogatást nyújt fejlesztésekre és az állatfajok bővítésére.

Szeretném, ha minél több látogató mondhatná el ugyanazt, vagyis, hogy szinte otthon érzi magát a parkban, ugyanis itt minden évszak más és más meglepetést tartogat. A park könnyen megközelíthető az autópályán keresztül, és egyaránt jó program kicsiknek és nagyoknak. Fegyverkezzünk fel tehát a bejáratnál kapható állateledellel, és vágjunk neki a nagy felfedező útnak. Világkörüli utunk a Sarkvidéken kezdődik. Elsőként a jegesmedvéket tekinthetjük meg. Be kell vallanom a kedves Olvasómnak, hogy már itt a bejáratnál kisebb meglepetés ért, ugyanis nem vettem észre a köztem és a jeges maci közt húzódó biztonsági üvegfalat, és azt hittem, hogy egy jegesmedve fekszik közvetlen a lábam előtt. Percek kellettek, hogy felocsúdjak és megnyugtassam magam. Még soha nem láttam ilyen közelről ekkora állatot, aki megjegyzem kissé másnaposnak tűnt. Szombat lévén ez természetes is, hiszen biztosan valami állatkerti állat party volt előző este. Továbbhaladva a jéghegyek világában önfeledten játszadozó pingvineket és fókákat pillanthatunk meg, akik először fittyet hánynak ránk, azonban a fényképezőgép láttán produkálni kezdik magukat, nagyon jó fejek de vár ránk már egy újabb kontinens.

Válaszúthoz értünk Dél-Amerikába, vagy Ausztráliába menjünk Szerintem, előbb nézzük meg a lámákat, persze csak tisztes távolságból, ugyanis ezek az állatok jókorát tudnak köpni. Nem szeretnénk nyáltengerben fürdőzni, ugye? Ezután pedig egy nagyon érdekes kis állatkát vélhetünk felfedezni a magas fűben, méghozzá az ormányos medvét, az igazi meglepetés még hátra van. Itt látható a gyerekek kedvence a koala.

Igen-igen, közben átrepültünk a világ másik végébe, Ausztráliába. Már látom is a 20 főből álló vidám kengurucsapatot. Kis kísérőm, a három éves Balázs Nanny nagyon imádja őket. Ám, mint minden gyerek és persze én is, ő is kíváncsi, és türelmetlen, így hát a tevék mellet csak úgy elvágtatunk, mit sem törődve a félelmetes kubai krokodillal, rohanunk a trópusok irányába. Először a Trópusi házba lépünk be ahol fantasztikusabbnál fantasztikusabb madarak repkednek a fejünk felett. Ebben az épületben került elhelyezésre Magyarország legnagyobb óriáskígyója is a kockás piton. A mellette lévő terrárium üresnek tűnik, ám a növényzet egyszerre mozogni kezd és kiderül, hogy igenis laknak itt, méghozzá a zöld anakonda. Gyengébb idegzetűek és gyerekek kerüljék ezt a sarkát a háznak, mint ahogy azt Nanny is tette, térjünk inkább át a Majomházba. Itt a kis makákóktól a csimpánzokig mindenféle különleges fajjal találkozhatunk. Nem mehetünk el az orángután mellett sem. Nyáron a Trópusi ház mellett, május óta pillangógyűjteményt is megtekinthetünk.

Itt az ideje, hogy kontinenst váltsunk, következő célunk Afrika, mely jelen estben két hektáron képviselteti magát. Legelsőként a vadaspark legfiatalabb zsiráflakóját Kvangát látogatjuk meg, aki az elmúlt év novemberében a harmadik zsiráfnemzedék képviseletében látott itt napvilágot. Majd továbbhaladunk a park másik büszkesége felé, méghozzá az ország legnagyobb vadmacska gyűjteményéhez. Láthatunk itt fekete jaguárt, pumát, afrikai és kínai leopárdokat. Egyedül az oroszlánoknak 1000 m2 –es kifutójuk van, érthető, hogy jól érzik magukat ilyen hatalmas területen. Legnagyobb látványosság azonban a gyönyörűséges fehér tigris. Félelmetes nagyvadak, menjünk barátságosabb lények felé, mint például a pelikánok, vagy a hegyi kecskék. Majd a jakok irányába vesszük az irányt és Afrikából a Kárpát medence felé tartunk.

Az előzőekben már találkozhattunk egy pár medvefajjal, most a barna medve áll, ül előttünk, és valamilyen okból kifolyólag „háza kerítésének” vasrácsait nyalogatja. Továbbhaladva találkozhatunk az európai bölénnyel, és a Parasztudvaron többek között megtekinthetjük hazánk büszkeségét a szürke marhát. Sétánk végéhez közeledve térjünk be az akváriumba ahol 30 féle színes halat tekinthetünk meg. Mind közül is a bohóchal az utóbbi idők legnagyobb sztárja. A Némó című film vetítése óta megnőtt az érdeklődés a halacska iránt. A park legnagyobb örömére pedig a Némó névre hallgató egyed ikrát rakott ami egy nem természetes közegben élő bohóchaltól igazán ritkaság. Tudták, hogy a bohóchalak mindegyike férfiként jön a világra és csak a későbbiek során lesz némelyikükből nő? Ha ilyen és ehhez hasonló érdekességeket szeretnének megtudni feltétlenül el kell látogatniuk Nyíregyházára.

Remélem érdekesnek találták az „utat” és legközelebb is velem tart a kedves Olvasó, addig is jó túrázgatást.