 |
Kapcsolódó cikkek
|

Klikk a képekre! |
Isten hozta kedves olvasóm Nyugat-dunántúli túránk újabb alkalmával.
Elmúlt hónapban Sopronba látogattunk, most innen csupán néhány
kilométerre található egykori Eszterházára, a mai Fertődre megyünk. Ez
alakalommal is szeretetném a kedves olvasómat a színfalak mögé
csábítani, ahol bemutathatom a múlt rejtelmeit, hogy aztán még nagyobb
csodálattal tekinthessünk arra, amit örökül hagytak nekünk az elmúlt
századok.
Pontos kiindulópontunk Hegykő. Sopronból jövet ugyanis itt találtuk a
legjobbnak eltölteni az éjszakát, egészen pontosan a Tornácos panzióban.
A szálláshelyet bátran ajánlom minden átutazónak és mindenkinek, aki
ezen a környéken kíván hosszabb rövidebb időt eltölteni. A panzió
tökéletesen ötvözi egy luxusszálló és egy falusias fogadó minden
előnyét, ugyanis a csendes, hangulatos, többek között házias ízeket is
kínáló vendéglátóhely igazán kiváló wellness szolgáltatásokat is nyújt.
A vendégek kényelmét szolgálja a kozmetika, manikűr, pedikűr
szolgáltatások, valamint a fodrászat. Az ország ezen részén bevált
szokás a fogászati turizmus, az ide látogató vendégeknek ebben sem kell
hiányt szenvedniük.
Az
előzőekben említettekkel még mindig nincs vége a sok jónak amit, a
panzió kínál. A háztól pár lépésnyire található, a már gyógyvízzé
minősített hőforrással rendelkező termálfürdő, mely fedett és kültéri
medencéivel egész évben várja a felüdülni vágyókat. Természetesen a
vízben gyógyulni vágyókra képzett szakcsapat felügyel. Egy szóval
Hegykő, és a Tornácos Panzió a pihenni vágyók paradicsoma, pihenjük hát
ki magunkat, engedjünk meg magunknak egy kis lustaságot.
Hagyjuk bátran, hogy kényeztessenek, hisz nagyon sok felfedezni való vár
ránk.
Miután testileg és lelkileg feltöltődtünk, vágjunk neki
kirándulásunknak. Első állomásunk Fertőszéplak. A falu egyik ékessége a
kéttornyú katolikus templom, mely másodállásban irányjelző is. Nélküle
ugyanis sohasem ismernénk fel a vele szemben elhelyezkedő egykori
Széchényi kastélyt. Hihetetlen, hogy a XXI. században a legnagyobb
magyar édesapjának, a magyar Nemzeti Múzeum megalapítójának, Széchényi
Ferencnek a szülőháza ilyen mostoha körülmények között legyen, és
terményraktárként használják. Örömömre szolgál azonban, hogy nem ez az
egyetlen dolog, amiről itt Fertőszéplakon beszámolhatok. Feltétlenül el
kell látogatnunk az utcát alkotó mini-skanzenbe. Öt házikóban hét
kiállítást tekinthetünk meg. A kiállítások a fertői kultúrvidék
hagyományait és lakókultúráját mutatják be a kezdetektől egészen
napjainkig. Választ kapunk arra, hogyan és miből éltek az emberek,
valamint arra, hogy munkájukat milyen eszközök segítségével végezték.
Megtudhatjuk, hogy a Fertő-tó révén a halászat és a nádfeldolgozás volt
a legjelentősebb pénzkereseti forrás.
Folytassunk
utunkat még tovább vissza az időben, az egykori grófok birodalmába, a
szomszédos Fertődre. Mindenki számára egyértelmű az úti cél, az egykori
Eszterházy kastély. A birtok eredetileg a Kanizsai család tulajdona
volt, házasság révén került később a Nádasdyak hatalmába. Az újabb
tulajdonos nem sokáig volt a haszon élvezője, ugyanis egy összesküvés
révén összetűzésbe keveredett a császárral, aki aztán lefejeztette és
ezzel a birtok újra az uralkodó tulajdona lett. 1671-ben fejezték le
Nádasdy Ferencet és tíz évvel később már Eszterházy Pál volt az újabb
tulajdonos. Sok energiát fektetett a birtok felvirágoztatására, és
emellett kellő figyelmet fordított az ehhez szükséges feladatokra is,
tehát egyre növelte politikai befolyását. Utódai követték példáját.
Kiemelkedő volt Eszterházy Miklós munkássága, aki sikeres házasságkötés
révén, korának egyik leggazdagabb embere lett. Hatalmas lendülettel
fejlesztette a birtokot, mely lendületből bőven hagyott örökül az őt
követő rokonoknak is. Egyik legelhíresültebb mondása szerint ostobaság
semmit sem tenni, csak, azért mert nem tehetünk meg mindent.
Bölcsességét talán névrokona II. Miklós értette és fogadta meg
leginkább. II. Miklós volt az, aki megvalósította Eszterházát. A
település eredeti neve a mai Fertőd ugyanis eredetileg Süttör volt,
melyet az Eszterházyak családi nevük után Eszterházának kereszteltek és
1950-ig így is volt ismert. Miklós külföldön művelődött, nem csupán
tanult, hanem szépérzék birtokába is jutott. Hazatérvén tele
önbizalommal és tettvággyal meg kívánta valósítani mindazt, amit
utazásai során látott. Láss csodát, Miklós három év alatt felépítette a
mai kastély főépületét. Ezzel persze messze nem ért véget a terve. Egy
alkalommal szemtelenül ki is jelentette halgatóságának, hogy amit a
császár megtehet, azt ő is megengedheti magának. Már ez önmagában
vérlázító volt, de Miklós nem csak a császárt akarta „überelni”, de a
francia királyt is. Ezen törekvésének eredményét láthatjuk, amikor az
épület bejárat felőli két oszlopsorra tekintünk. Most azt gondolhatnánk,
hogy ez a II. Miklós jó nagy sznob volt, hogy becsvágyból másokat
utánzott és bizonygatta, hogy az ő füve mindenkiénél zöldebb; de
tévedünk. II Miklós nem csak a külsőre adott, kulturális éhségvágya
kiterjedt a festészetre is. Hosszú évek során jelentős magángyűjteményt
halmozott fel, aminek nagy része mára sajnos már megsemmisült a II.
Világháborúban, és az azt követő évtizedekben. A megmaradt festmények
egy részét ma a Szépművészeti Múzeum kiállításain tekinthetjük meg. A
festmények mellett a porcelánokat is előnyben részesítette, és a
beszerzésnél nem állt meg Európa határánál. Gyönyörű porcelánok kerültek
a birtokába melyek a tengerentúlról, Ázsiából származtak.
Megteremtette
magának a saját kis világát. Kedvenc zeneszerzőjének Joseph Haydn-nek
köszönhetően pedig saját udvari színháza volt. Mit sem ér a gazdagság,
ha azt másokkal nem tudjuk megosztani. II. Miklós ezt nagyon jól tudta,
éppen ezért gyakori mulatságokat rendezett. Legelőkelőbb vendégeként
Mária Teréziát üdvözölhette Eszterházán. Tiszteletére tűzijátékot
szerveztetett, ami abban a korban már önmagában kuriózum volt, de akkor
csodálkozott az uralkodó csak igazán, amikor a tűzijáték során
Magyarország akkori címerét lőtték fel két angyal kíséretében, majd
pedig a V. M. T. kezdőbetűket, a Vivat Mária Theresia rövidítéseként. Az
uralkodónő elégedett volt a fogadtatással és mindazzal, amit Eszterháza
nyújtott neki. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha jó operát szeretne
hallani, akkor Eszterházára kell ellátogatnia. Igen-igen, a zenészek a
hű szolgák, akik II. Miklós folytonos éhségvágyát voltak hivatottak
kielégíteni. Talán mindenki előtt ismert, Haydn „Búcsú” szonettje. Ez a
mű egy nagyon finom figyelemfelhívás volt arra, hogy a zenészek is
emberből vannak, és nekik is szükségük van családra és szabadságra.
Ahogy a zenészek egymás után hagyták el a színpadot elfújva maguk után a
kottát megvilágító gyertyát II. Miklós rádöbbent a célzásra és
teljesítette a kérésüket, szabadságot adott zenészeinek.
II.
Mikós halálával végleg elcsendesült a zene a kastély falai között,
kialudtak a fények és elmaradtak a látogatók. Utódai a kismartoni
birtokot és kastélyt részesítették előnyben. A kastély parlagon hevert a
II. Világháborúban pedig, mint minden magyar kastélyt, ezt is méltatlan
szerepre szánták. Mára azonban újra jó kezekben van, és több ezer
látogatót fogad évente. Néhány évvel ezelőtt még szomorú voltam, mikor a
fertődi kastély után meglátogattam a kismartoni kastélyt. A
helyreállítottság mértéke ég és föld közötti volt. Persze a kismartoni
kastély nem is volt olyan mostoha körülményeknek kitéve, mint hazai
társa. Mára azonban külsőleg teljesen újként hatnak a kastélyfalak, és
remélhetőleg ennek a tendenciának köszönhetően hamarosan a belső termek
is még szebbek és élethűebbek lesznek. Akkor talán a látogatónak már
majd csak magukat kell a múltba képzelniük, nem pedig az egész múltat
kell gondolatban idevarázsolniuk. Ha tehetjük, látogassunk mi is el
Eszterházára, hogy a belépődíjjal is hozzájáruljunk e nemes célhoz.
Ezzel a gondolattal búcsúzom kedves Olvasómtól erre az évre. Meghitt,
kellemes karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok
mindannyiuknak. Remélem 2005-ben is útitársaim lesznek, és együtt
fedezzük majd fel Magyarország rejtett kincseit.
A beszámolót készítette: Séllei Lívia
A rovatot szerkeszti és a fényképeket készítette: Darin Sándor
A magyar vándort ebben a hónapban is a Carpathia Travel utaztatta.

Kapcsolódó cikkek:
|
 |