A cím kissé talán elgondolkodtathatja az Olvasót, mi alapján lehet egy várost a nőknek, avagy a férfiaknak tulajdonítani? A válasz nagyon egyszerű, hisz ha Egert említjük általában két dolog az, ami biztosan eszünkbe fog jutni. Mindenekelőtt a híres török ellen folytatott tusa részletét megörökítő, Egri nők című festmény, másodsorban pedig az ősi nedűt árasztó Szépasszonyvölgy, az egri bikavér bölcsője. Beláthatjuk, hogy majdnem minden, ami fontos Egerben, az a hölgyekkel hozhatjuk kapcsolatba. Különben is, egy olyan szép belvárossal, és a várost környező vidékkel rendelkező település, mint Eger, csakis nőnemű lehet.

Lássuk tehát, mitől vált Eger világhírűvé. A Mátra, és Bükk hegységek lábánál elhelyezkedő városka történelme évezredekre nyúlik vissza. Legnagyobb szerephez azonban akkor jutott, mikor első Szt. István királyunk püspökséget alapított a városban. Ettől kezdve felfelé ívelt a város csillaga. Bizonyíték a város fontosságára, hogy itt nevelkedett II. András királyunk, és a későbbi idők nagy krónikása Anonymus is.
A XIII. századi tatárjárás Egert is elérte, és igen jelentős károkat szenvedett az akkor még csak egy gyenge városfallal rendelkező település. Az 1241-1942-ben lerombolt, és elnéptelenedett város újjáépítésére és benépesítésére francia és olasz telepesek érkeztek. Ők hozták magukkal a szőlőművelés tudományát, melyet mi magyarok fejlesztettünk tökéletességre az elmúlt évezredek során.
A város a XIV század alatt megerősödött, kereskedelme fellendült, ám a virágzás korszaka nem tartott sokáig. 1552-ben Egert is elérte a török veszedelem. A történelmi jelentőségű csatát mind az iskolából, mind pedig Gárdonyi Géza „Az Egri csillagok” című művéből jól ismeri mindenki, és tudjuk, hogy a törököknek nem sikerült megszállniuk a várost. Sajnos, azonban nem a török jelentette az egyetlen fenyegetést. Alig ocsúdott fel a város a török elleni harcokból, máris 1708-ban a pestis vetette meg a lábát a térségben. A XVIII. században német, szerb iparosok költöztek a városba, akik magukkal hozták a barokk művészet csíráit. 1804-ben a város érseki rangra emelkedett. A város főpapi méltóságai pedig támogatták az új művészet elterjedését.
A város újra a fejlődés útjára lépett. 1769-ben itt alapították meg hazánk első orvosi akadémiáját, Schola Mediciniálist. Eger mint iskolaváros ma is széles választékban kínál lehetőséget a tovább tanulni vágyóknak, elsősorban a jogi, természettudományi, és történelmi tudományi karon, de híres az egri Tanítóképző Főiskola is.

Eger bizonyítottan az egyik leglátogatottabb történelmi váraink egyike. Járjunk tehát utána, mi az, ami ennyi embert vonz a városba. Sétánkat kezdjük az Érseki Főszékesegyház megtekintésével. A mai templom elődje az ún. „keletelt” vagyis keleti tájolású Szt. Mihály templom volt. A mai klasszicista székesegyházat Hild József tervei alapján Pyrker László emeltette. Bejáratánál Szt. István és Szt. László valamint, Péter és Pál apostolok szobrai köszöntenek minket. A templombelső festményei olasz művészek munkáját dicsérik. A székesegyházat 1970-ben a pápa bazilika rangra emelte.

Utunkat a Lyceum irányába folytatjuk. Eszterházy Károly püspök megbízásából felépített intézmény három építész közreműködésével készült el. Eredetileg egyetemnek szánták az épületet, de Mária Terézia 1777-ben hozott Ratio Educations nevű törvénye értelmében ez nem valósulhatott meg. Ma azonban az egri Tanítóképző Főiskolának ad otthont. Bár az épület belső kialakítása is figyelemre méltó, de nem csupán az esztétikai szépség az, ami miatt érdemes beljebb kerülnünk. A Lyceum könyvtára 130.000 kötet birtokában van, köztük olyan unikumokkal, mint a Budai és a Thúróczy krónikák, valamint a Béldy és Poméry kódexek.
Az épület kupolájában került elhelyezésre az a szerkezet, ami mára ugyan gyakorlati jelentősségét elvesztette, de eszmei értéke, napról napra több. A szóban forgó Spekula elnevezésű csillagvizsgáló a maga idejében az ország harmadik legnagyobb obszervatóriuma volt. Napjainkban ha a csillagokat nem is, de a város szépségeit megcsodálhatjuk a szerkezet segítségével.

Menjünk tovább a látnivalók útján. A török megszállásnak voltak kézzelfogható eredményei is, mint például a Minaret eredeti nevén, Minaré, mely egykoron a kethüda dzsámihoz tartozott. A város egyik legmagasabb, 40 méter magas minaret a város egyik legmagasabb épített pontja. Az imatoronyhoz tartozó szentélyt először katolikus káptalani templommá alakították át, majd lebontották és új templomot emeltek helyére. A körerkélyhez 97 keskeny lépcsőfok vezet fel. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy fáradtságot nem sajnálva vágjon neki az útnak, hiszen az innen nyíló kilátás mindenért kárpótol majd minket.

Ha felülről már jól ismerjük a várost, nézzük meg közvetlen közelről részleteiben, tehát a Dobó István térről induljunk el a Dobó István utcán – a változatosság kedvéért – a Dobó Istvánról elnevezett Vármúzeumig. A vár történetének kezdete a püspökség alapításának korára tehető vissza, amikor Szt. István királyunk a püspökséggel hatalmas birtokokat és több vármegyére kiterjedő jövedelmeket adományozott. Ebben az időben az Eger patak által nyújtott természetes védelem és a várat körülvevő gyenge falerődítmény elegendőnek bizonyult a város védelmére. A tatárjárás támadásai azonban erősebb falakat igényeltek volna.
A harcok után a meglévő falak felhasználásával új erősebb és nagyobb erődítmény épült. Az elkövetkezendő századok és uralkodók alatt tovább bővült és fejlődött a vár. A virágzás korszaka egészen Mátyás király haláláig tartott, ezt követően mind anyagilag, min pedig hadi szempontból megrendült a váruradalom. A mohácsi csata vészjósló fenyegetése után Varkocs Tamás hozzálátott a vár megerősítéséhez. 1549-ben Dobó Istvánt tették meg a vár kapitányává, aki tovább folytatta a fejlesztéséket, így a XVI. század közepén ért támadások nem érték váratlanul a várnegyed lakóit. 1551-ben már fél évi élelemmel látták el a váruradalmat. Jól kiépített raktárhelységekben tárolták az élelmet, a búzát vermekben a füstölt húst, sózott halat, szalonnát, savanyított káposztát pedig pincékben raktárakban.
Mindezen felül, több mint 400 élő állat is volt a vár gazdasági részében. Természetesen nem csak a fizikai erőnlétet szolgáló élelemről gondoskodtak, hanem a harcokhoz szükséges technikai felszerelésről is. 16 ágyú, 5 szakállpuskából összeállított seregbontó, 285 kézi puska, 345 szakállpuska, 1261 lándzsa, 200 dárda állt 1935 harcos 70 jobbágy rendelkezésére. Ne feledkezzünk meg azonban a harcosokat segítő fehérnépről, sem akik szurokkal és forró vízzel harcoltak. A törökök szeptember 04-én indították támadásaikat, és hosszas küzdelmek után október13-án került sor az utolsó nagy rohamra. Az Egri csillagok című Gárdonyi műből oly jól ismert harc végső győztesei ebben a csatában a magyarok voltak.

Az 1686-os török felszabadítást követően 1702-ben a vár jelentősségét vesztette, így ebből I. Lipót császár a külső várrészt felrobbantotta. Ha napjainkban szeretnénk megtekintetni ez egykori harcok helyszínét, több részen felújított vár csalogat minket és ezen kívül megtekinthetjük az egykori Püspöki Palotában a vártörténeti kiállítást is. A panoptikumban élő nagyságban találkozhatunk az Egri Csillagok hőseivel. Ha valaki építészeti szemmel kívánja vizsgálni a várat, legalábbis az épület szerkezetére kíváncsi látogasson le a kazamatákba.
Szó esett már több ízben Gárdonyi Gézáról, az író saját kérésére itt került végső nyugalomra. A várban tett séta alkalmával az ő síremlékét is megtekinthetjük. Ha többre vagyunk kíváncsiak az íróval kapcsolatban, akkor könnyedén felsétálhatunk az emlékházához, ahol saját berendezései tárgyait is megtalálhatjuk.

Ha időnk engedi tekintsük meg még a Fazola Henrik féle kovácsoltvas kaput ami szépségével Európa szerte egyedülálló. Egernek azonban még számos látnivalója van, ahova rövid képzeletbeli sétám alkalmával nem kalauzoltam el a kedves Olvasót. Ezek felfedezését, mint egyfajta meglepetést az Olvasóra bízom.
Ha pedig a hosszú séta alkalmával kimerülne ajánlom, hogy a híres Szépasszonyvölgy egyik hívogató borospincéjében enyhítse szomját és a sok séta okozta fáradalmait a hajdani várvédők híres italával, az Egri Bikavérrel, vagy egy jó pohár Egri Leánykával.

Beszámolót írta: Séllei Lívia
A rovatot szerkeszti és a Bródy Sándor Megyei és Városi könyvtár (www.brody.iif.hu) helytörténeti gyűjteményének képeslapjaiból válogatott: Darin Sándor
A magyar vándort ebben a hónapban is a Carpathia Travel utaztatta