Meglepetésszerűen ért minket a hír – 3 nappal az indulás előtt –, hogy Törökországba utazhatunk a Kartago Tours által. Egyikünket különösen azért, mert az útlevele sem volt érvényes, a Törökországba szükséges, a hazautazástól számított minimum 6 hónapig, ami előfeltétele annak, hogy a határátlépéskor megkaphassa a vízumot. A török követségen nagyon segítőkészen tájékoztattak minket, hogy megpróbálhatunk ezzel az útlevéllel elindulni, de egyáltalán nem biztos, hogy beengednek az országba. Szerencsére azonban van egy olyan lehetőség, hogy a rövidebb érvényességű útlevélbe még itt Budapesten, 1 nap alatt elkészítik a belépéshez szükséges vízumot. Ez meg is történt, így az utazásunk napjának reggelén már egyikünk vízummal is rendelkezett.

A charter gép este 8-kor indult. Mivel az utolsó napot munkával töltöttük, így fáradtan, de nagyon izgatottan vártuk az utazást. Az éjszaka közepén érkeztünk meg Antalya repterére, ahol - az idegenvezető tájékoztatása szerint – 2 percenként száll fel és le egy-egy repülő. A repülőtérről 1,5 órás buszúttal jutottunk el a tengerparton fekvő, 4 csillagos szállodánkba. Megérkezésünkkor, a szálloda egy finom, éjszakai vacsorával köszöntött bennünket, ami bár nem túl egészséges hajnali háromkor, mégis nagyon jól esett. Másnap reggel verőfényes napsütésre és 35 fokos melegre ébredtünk, ezen kívül ne feledkezzünk meg a 28 fokos tengerről sem.

Az utazási irodának két telepített idegenvezetője is van Antalyaban és környékén. Egyikük a reptéren várta az érkezőket, a másik pedig rögtön az első napon eljött a szállodába tájékoztatni minket a török szokásokról, a környék lehetőségeiről és persze a fakultatív programokról. Ki is választottunk egy fakultatív programot, amihez ajándékba kaptunk egy következő napra szóló, félnapos alanyai városnéző és bevásárló túrát. A félnapos kirándulás alatt elmentünk egy csodás ékszerekkel teli üzletbe, ahol – ha elég pénzzel rendelkeztünk volna – szebbnél szebb arany ékszereket vásárolhattunk volna… Sok pénz hiányában inkább csak ámultunk és bámultunk a hatalmas választék láttán. Az ékszerüzlet után egy bőrárukat értékesítő boltban tudtunk meg rengeteg információt a bőr feldolgozásáról, és természetesen itt is kaptunk időt a nézelődésre és vásárlásra. A vásárlás után Alanyaval, a népszerű üdülővárossal, és annak szépségeivel is megismertetett minket az idegenvezető. A tengerből kiemelkedő erődítményből lélegzetelállító kilátás nyílik a városra. Alanya-n található az a strand is, amelyet a legenda szerint Marcus Antonius ajándékozott Kleopátra királynőnek a mézesheteik alatt.

A szombati kirándulás után 2 nap semmittevés következett. Mivel a szállodában All Inclusive ellátást kaptunk, így szinte mindig volt mit ennünk és innunk valamelyik étteremben. Egyetlen holt időszak volt csak, fél 5 és fél 8 között, amikor sehol nem lehetett semmilyen ételhez jutni. Valószínűleg a szálloda összes lakója megoldotta a problémát azzal, hogy az időszak előtt evett, mi persze mindig ilyenkor lettünk éhesek.
A szállodában esténként különféle animációs programokon vehettünk részt. Először vonakodva sétáltunk be az Amfiteátrumnak nevezett helyszínre, pláne akkor volt nagy a meglepetés, amikor a műsorvezető a mi nevünket mondta be a mikrofonba. Tudniillik, aznap délután rávettek minket egy darts-versenyen való részvételre, ahol sikerült a dobogóra feltornásznunk magunkat, így miután kiballagtunk a színpadra, egy-egy koktéllal ismerték el darts-béli tehetségünket.

Ezentúl minden este az Amfiteátrumban ültünk vacsora után, ahol a különböző országokból érkezett vendégek mérkőzhettek meg egymással mindenféle tréfás vetélkedőn. Hol férfiaknak kellett női énekesnők dalait előadni – mindezt persze női ruhában, parókával –, hol maguk az animátorok játszottak el különféle vicces jeleneteket.

A műsorok után a szálloda egy parthoz közeli helyiségében DISCO-t szerveztek, ill. lehetőség volt arra is, hogy transzferbusszal meglátogassuk az alanyai éjszakai élet kiemelt szórakozóhelyeit. Sajnos, mire eljött volna az ideje egy kis szórakozásnak, az aznapi barangolások a városokban, vagy a bazársorokban – ami néha igencsak hosszúra sikeredett… – olyannyira kimerítettek bennünket, hogy már csak ahhoz volt erőnk, hogy visszasétáljunk az út túloldalán lévő épületbe – ahol a szobánk volt – és mély álomba szenderüljünk.

Éjszakánként először szokatlan volt, hogy minden nap egy majdnem 1 órás, hangos imádkozásnak lehettünk fültanúi (ekkor tartották a Ramazan-t), de ez is hozzájárult az egész nyaralás a hangulatához.

Következő fakultatív programunk egy manavgat-i hajókirándulás volt, melynek keretén belül ellátogattunk a tengerbe ömlő folyó torkolatához, ahol a napozás és a jéghideg folyóban való felfrissülés után a helyi specialitást, a gözlemét – ami leginkább a töltött palacsintára emlékezteti az embert – is megkóstolhattuk, különféle ízesítésben.

Ezután ellátogattunk a Manavgat - vízeséshez, ill. megtekinthettük az isztambuli nagymecset mását, egy gyönyörű négyminaretes dzsámit, ahova természetesen hosszú szoknyában és kendővel a fejünkön, vállunkon léphettünk csak be, az ottani szokásoknak megfelelően.

A fakultatív program része volt egy helyi textil-nagykereskedés meglátogatása, ahol valamivel kedvezőbb áron juthattunk hozzá a török portékához. A hosszú nap zárásaként a side-i antik romok és a bazárok között cikázhattunk, ahol hosszas alkudozás után sikerült jó áron értékes kelmékhez hozzájutnunk.

Az idő hátralevő részét Avsallar felfedezésével töltöttük, abban a kisvárosban, ahol a szállodánk is volt. Leginkább a helyi bazárt látogattuk előszeretettel, amelynek színes forgataga mindig újabb és újabb élményekkel kápráztatott el minket. De a bazár mellett a hangulatos, török ínyencségeket kínáló éttermeket sem hagyhattuk ki a programok közül.

A szálloda rögtön a tengerparton feküdt, így a nap bármely szakában fürdőzhettünk egyet a tengerben, amikor éppen kedvünk tartotta. Az Aska Justiniano Beach 3 épületből állt, ebből 2 a tengerparton, 1 pedig az út túloldalán feküdt, ahol mi is laktunk. Persze nem a forgalmas utat átszelve jutottunk a tengerpartra, hanem az út alatt, egy kizárólag a szálloda vendégeinek fenntartott ”aluljárón” keresztül. A szálloda személyzetének minden tagja kedves és segítőkész volt, mindig rendelkezésünkre álltak bármilyen probléma, kérés esetén.

A szállodakomplexum egyik leghangulatosabb helye az étterem volt, amely a tengerpart közvetlen közelében helyezkedett el. Az étkezések közben magunkba szívhattuk a tenger friss illatát, és gyönyörködhettünk a látványban, este a naplemente fényében költhettük el bőséges vacsoránkat. Az ellátást illetően a hotel maximálisan igyekezett megfelelni a különböző országokból idelátogató vendégek összetett ízlésvilágának, a büféasztalokon mindig friss zöldség, gyümölcs, változatos köretek és helyben – a vendég előtt – megsütött húsok vártak minket. A török konyha étekei mellett megkóstolhattuk a török nemzeti italspecialitásokat is, mint a raki nevű ánizspálinkát – ez, akárcsak a görög ouzo vízzel felöntve fehér színűre változik – illetve finom vörös-, és fehérboraikat.

Az 1 hét hamar eltelt, így amikor jött értünk a transzferbusz, nehéz szívvel hagytuk el e számunkra nagyon kedves helyet, de még egy utolsó képet sikerült készítenünk a török naplementéről, ami talán örökre beitta magát szívünkbe.